CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2004. április 28., szerda 00:29


Művészek és/vagy tanárok?

Művészek és/vagy tanárok?
A Nyugat-Magyarországi Egyetem Három Kara 23 alkotóművészének alkotásaiból nyílt tárlat az Orsolya téri Lábasházban.
    Tanítványaik különféleképpen reagálva veszik tudomásul hogy a ,,tudást két kézzel szóró" tanáraik, művészek is egyben, vagyis azt, amit a ,,művészségük" valójában jelent. A kiállítás ,,hátteréről" nem sokat tudó, a legtöbb kiállítóról pedig bizonyára a műveik alapján nem feltétlenül gondolna arra, hogy tanítással (is) foglalkozó alkotók munkáját látja.
    Nem mintha a két tevékenység egymást kizárná, vagy akár nem inspirálná, hiszen példák hosszú sora bizonyítja, hogy ennek a – művész-tanító –  kettősségnek mindig is megvolt a helye és a szerepe a művészettörténetben.  Nyilván más, mint napjainkban általában, amikor a művészi tehetséggel megáldottakat a tanügyben való munkálkodásra többnyire a megélhetés kényszeríti (kivételek természetesen mindig vannak).  Azért jó az, ha a tanár-alkotóművész kettősséből mindkettő egyszerre hivatás.
    Fontos-e a Lábasházban látható alkotások értelmezése során tudnunk mindezeket?
    Nem feltétlen;  a tárlattal kapcsolatban is inkább azért érdemel szót a nem mindennapi ,,háttér", mert a tárlatot megnyitó Dr. Faragó Sándor rektor is többször hangsúlyozta, hogy az egyetem büszke azokra a katedra túlsó oldalán állókra, akik az értelem és a tudás szakmai síkon való szolgálata mellett az érzelemre ható művészet húrjait is megpendítik. És nem is akárhogyan, mi több, tekintettel tanítványaikra, nem is akármilyen felelősséggel.
        A 23 művész, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara Alkalmazott Művészeti Intézete, a Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Kar Vizuális Nevelés Tanszéke, az Apáczai Csere János Vizuális Nevelési Tanszéke tanáraiként sokrétű feladatot végeznek: többnyire helytől függően; többek között, alapozó vizuális stúdiumok, a vizuális megismerés és kommunikáció, a művészeti stúdiumok, a kommunikációs és szemléltetési stúdiumok, a vizuális nevelés pedagógiája és a művészettörténet tárgyak oktatása, a gyakorlati képzés felügyelete a feladatuk, továbbá a soproni ,,óvóképző" a tanszék a vizuális neveléssel-kultúrával és művészettörténettel kapcsolatos tantárgyak oktatását látja el a főiskola óvodapedagógus, német nemzetiségi óvodapedagógus, valamint szociálpedagógus szakjain.
    
    Amúgy az egyetem tanári karának tagjai alkotásaikban  nem az oktatási szakmai tevékenységük kiábrázolását mutatják be...
 
    Ezért tanácsosabb azt az utat járni, amelyen akár el is lehet, mi több el kell vonatkoztatni attól, hogy a művész ,,civilben" mivel foglalkozik.
    Számos ismert, és előző, rangos tárlatokon már látott művek és a nem-soproni alkotók kevésbé ismerős alkotásai kiegyensúlyozott elrendezésben tárják a látogató elé azokat az egyéni utakat és megfogalmazásokat, amelyeket a művészek fontosnak tartanak.
 
    A soproni, hagyományos és jól bejáratott, közös kiállításokhoz tárlatokhoz képest talán a legszembetűnőbb az, hogy a bemutatott alkotások között a műfaji, technikai, megfogalmazásbeli sokszínűség ellenére, a tartalmak különféle képi, tárgyi megfogalmazásának ellenére is, egyfajta, az esztétikai-értékrendszerben mindenképpen számottevően érzékelhető különbségek nélküli egységességet sugároz a tárlat,
    A többnyire szolid megfogalmazások és üzenetek között pedig az igazán figyelemreméltóak mégiscsak azok, amelyek mögött minden esetben vérbeli művész mutatkozik meg; mind olyanok, akiknek ez a tárlat inkább – úgy tűnik – játék és ünnep. Játék és ünnep: a kifejezés gadameri értelmében, azaz az impulzusok jelenléte, illetve a közösségteremtés és -ábrázolás tökéletességre törekvő formájának értelmében.
    Talán ezért is tűnik úgy, hogy a kiállítás megrendezésének alapötlete szerencsés. Egy újabb rendszer szerinti egybegyűjtése történt azoknak az alkotóknak, akik gyakran – itt a végeken és jobb híján – az öntevékeny, és autodidakta lelkesek közötti környezetben – olykor méltánytalanul ,,fura" közegben –  kénytelenek megmutatkozni, amennyiben a közönséggel való, műveken keresztül létrejövő kommunikáció lehetőségeit keresik, (ha már meguntak a rangjuknak megfelelő alkalomra várni).
    Az egybegyűjtés itt a maga minimum két dimenziójában értendő: a személyesben és a művek általiban, amelyekhez továbbiak is hozzáadód(hatná)nak, amennyiben a tárlat ,,működni" kezd(ene), például úgy, hogy egy folyamat kezdetét jelenti/jelentené. Azaz (miután az I. Oktatói Művészeti Napok keretében nyílt meg a tárlat) további, évenkénti hasonló tárlatok követik majd ezt az elsőt.
    Ezért is egységes és ettől is kiegyensúlyozott a Lábas-ház kiállítás atmoszférája, és az alkotások szintjén a belterjesség érzésétől mentes.
    (A megnyitó-ünnepség pedig – a belterjességről szólva, és amúgy  mindenképp – egy másik műfaj.).

***

Kiállító művészek: Babos Ágnes, Balogh István, Borbély Károly, Fekete György, Gáspárdy Tibor, Hadas László, Illés Csaba, Kovács-Gombos Gábor, Kassai Ferenc, Kovács Kálmán, Lipovics János, Mátrai Péter, Mészáros György, Sz. Egyed Emma, Nagy Róbert, Orosz István, Ősz Róbert, Probstner János, Soltra E. Tamás, Szentpéteri Tibor, Szunyogh Ferenc, Szunyogh László, Szücsy Róbert.

A tárlat május 4-éig látogatható az Orsolya téri Lábasházban.
 

T.É.