|
Az emléknél mindig több...
 Kedves, személyes hangú, anekdotikus, ámde a rendelkezésre álló egy órába alig beleférő megnyitó részesei lehettek mindazok, akik június 1-én, vasárnap délután a Pannónia Med Hotel Galériájában Varga Győző kiállításának megnyitójára jöttek el. Giczy János festőművész az együtt töltött főiskolai évekre emlékezett, majd pedig maga a kiállító művész is szükségesnek vélte, hogy szóljon a menet közben változó számú jelenlevőhöz a képek keletkezésének körülményeiről, emlékeiről.
 Sajnos mindez abban gátolta meg a megnyitó résztvevőit, hogy a kiállított kőrajzokra több időt fordítsanak. Pedig Varga Győző, aki tapasztalt alkalmazott grafikus, éppen abban jeleskedik, hogy - itt és most éppen - Velence és a görög szigetvilág tárgyi, de általa személyesült világát komoly rajzi tudásával, de két, az idő által is elválasztott, különböző stílusban jelenítse meg.  Velence a barna különböző tónusaiban, míg az Égei tengerbe szórt, fehérlő kápolnákat és fekete pópákat hordozó gyöngyszemei a kék árnyalataiban jelennek meg. Velence az ifjabb kor lendületes, sok-vonalas rajzaiban, míg a később keletkezett szigetvilág-rajzok egy szikárabb, letisztultabb, de még mindig "lázadásra hajlamos" kéz alkotásaiban kerültek a galéria falaira.  Nyilvánvalóvá válik a kiállításon, hogy az ember - járjon bármelyik sarkában a világnak - történeteiben és élményeiben mindenütt saját magát keresi, és szerencsés esetben meg is találja. Ez a találkozás pedig annál szerencsésebb a közre nézve, minél tágabb az érdeklődés, minél szélesebb az befogadás személyes köre. Csak akkor és csak úgy találhatja meg a szomszédot kétségbeejtő útirajz és útivideo színvonalát meghaladó személyes találkozást, s akkor eredményezhet újbóli revelációt, ha általános, ha igaz és ha nagyon személyes.
|