|
Sopron a magyar költészet ünnepén
Sopron, a magyar költészet ünnepén
A magyar költészet ünnepén a Soproni Irodalmi Társaság
és a Képzőművészeti Társaság Soproni ének címmel költészet napi estet tartott
a Perkovátz Házban.
A jeles alkalomra A Soproni Kulturális Egyesületek
és Baráti Körök Szövetsége kiadásában, a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiumának
40. évfordulójára jelent meg a Soproni ének - Négy évtized a szép szó szolgálatában
című irodalmi monográfia.
Bősze Balázs, a Soproni Irodalmi Társaság elnöke
Szavalatok és a soproni költők megzenésített versei
– Németh Ildikó, Szabó Piroska, Bősze Bernadett, T. Horváth József
– idézték a valamikori "soproni fiatalokat", akiknek alkotói tevékenységét
Kovács
József László méltatta.
- Örömünnep a mai - mondta Kovács József László, aki idézte azt a soproni
szellemi közeget, amelyben Sopron irodalmi élete legjelesebb alakítói és
létrehozói örökségének folytatóiként jelentek meg a Soproni Fiatalokat.
A kezdeményezők, az eredetileg a "Jövendő Kollégiuma"
néven társaságot alakított – Vágási Imre, Cs. Németh András, Ízes
Mihály – már elköltöztek a földi világból, mint ahogyan a Soproni Fiatalok
Művészeti Kollégiumának is van igen korán távozott –Herbszt Zoltán – és
elhallgatott tagja – Schneider Lipót – egyaránt.
Az irodalmi monográfia végigkíséri az "alapítók"
és a "második nemzedék a reménykedő pályakezdők tűrt, néha tiltott gyülekezetének"
útját, idézve Büki Attila, Bugyi Sándor, Bősze Balázs, Schneider Lipót,
Huszár László, Zentai László, Zsirai László, Kövesi György műveiből.
Az elfogadásért, a fentmaradásért folytatott küzdelem,
a nyilvánosság keresése, a Cézár-házból való "kiűzetés", a Liszt Ferenc
Művelődési Központ, majd a KISZÖV Kultúrház, a Petőfi Sándor Klubkönyvtár,
az Elzett Kultúrház helyszínei után a Civitas Pinceszínház – a Soproni
Fiatalok vállalt és teljesített feladatával összekapcsolódó – történetét
szintén tartalmazza a kiadvány.
Bősze Balázs, Zentai László, Kövesi György, Kovács
József László
A pályaképek bemutatása mellett a Hűség Városának
költői között Huszár László, Rakovszky Zsuzsa, Turcsi Imre, Vaderna József,
Winkler András versei is olvashatók a kötetben, Bősze Balázs, Cs. Varga
Iistván és Kövesi György visszaemlékezései, valamint Berkics Miklós, Büki
Attila és Szepes Péter grafikái mellett. Az irodalmi monográfiát kislexikon
és fényképalbum egészíti ki.
Sarkady Sándornak, " az embertársai hasznát
szolgáló, reformkori" embernek, "a város irodalmi mindenesének" joggal
jutott a köszönetből, amelyet Kovács József László, a Soproni Fiatalok
nevében mondott.
Az elmúlt negyven esztendő krónikája megszületett, a
Soproni Fiatalok igazi verseit majd az idő rostálja meg; utaik ugyan elváltak,
de a Soproni Irodalmi Társaságban – valamilyen formában – azért mégis folytatódtak,
és a költészet napi történések, megnyilvánulások, köszöntők, azok jelenléte,
akik a versek között a sopronit fontosnak tartják, azoknak a hiányával
együtt, akik nem ezt nem teszik, mind arról szólnak (utalva Zentai László egy megjegyzésére):
ha a város nem tartotta meg költő fiait, az nem azt jelenti, hogy
ők nem tartották meg "élményháttérként a várost." Tanúságul szolgál erre
a könyv, az irodalmi est, a vers, amely ezúttal elhangzott, amely pedig,
– amint azt az est házigazdája mondta – csak a kultúrában, a szépben és
nemesben, a költészetben való hitből születhet.
T.É.
|