|
Március 15-i kitüntetések - Kerék Imre soproni költő József Attila díjas
Március 15-i kitüntetések - Kerék Imre soproni
költő József Attila díjas
Görgey Gábor, a nemzeti kulturális örökség minisztere
március 15-e alkalmából művészeti díjakat adott át pénteken Budapesten,
az Iparművészeti Múzeumban. A kulturális tárca vezetője köszöntőjében kiemelte,
a kitüntetésben részesült művészek, alkotók tevékenységükkel, életművükkel
méltán érdemelték ki az elismerést.
A kulturális örökség minisztériumának vezetője kiemelkedő irodalmi
tevékenységéért – többek között –József Attila-díjat adományozott
Kerék Imre, soproni költőnek.
Gratulálunk Kerék Imrének!
Kerék Imre: Soproni évszakok
1.
Gyetyángallyakon tűzpiros rügyek -
sejtésből a tavasz most lesz valóság.
A Tómalom s a Pinty-mocsár felett
tovasuhannak az első szalonkák.
2.
Kő-hegy. Guggoló, tömzsi áfonyák -
vasízű bogyók ében csillogása.
Egy égősárga koronás királyka
hallatja szapora szit-szit-szavát.
3.
Kilobbant a színek tűzvésze már.
A Kánya-szurdokban kékesre csípte
a kökényt a dér. Hűlő rétjeinkre
az Alpok felől hófelhő szitál.
4.
A Hármas-forrás jégpálcélba dermedt.
Vadcseresznyefák, bükkök, juharasok
elszenesedett csontvázként merevednek,
csak a fenyők örökzöldje suhog.
Kerék Imre: Petőfi Sopronban
Szuronykarikán sápadt gyertyaláng.
Horatius: tenyérnyi Európa -
Faköpönyegben, behúzva nyakát
vézna baka merül a verssorokba.
S amíg lapoz, felejti a goromba
Ordnungot, a káplár szitok-szavát.
Gémberedett ujjába fúj vacogva.
Örül, hogy most nem bántják legalább.
Pár könyv. Néhány barát a líceumból.
Versek? Liszt-koncert? - Vessző! Kurtavas!
S talpalás borjúbőrrel a havas,
lucskos utakon… Fölnéz. Mire gondol?
Miért remeg fönn a kétfejű sas
a szeméből sütő indulatoktól?
Kerék Imre: Sopron
- TÜSKÉS TIBORNAK -
Boltívek. Csipkés gót tornyok. Zegzugos utcák.
Ódon-barna kapuk. Mustszagú pincehomály.
Tűztorony égbeszökő halványzöld fémkupolája.
Szivárvány-ablak ó zsinagóga falán.
Várkerület: lőrés peremén fű halk neszezése.
Márványtáblákra hinti porát az Idő.
Széchenyi súlyos léptétől visszhangzik a kő itt,
s hallod gördülni Berzsenyi szikla-szavát.
Hívnak az árnyas kertek, lombos gesztenyeallék,
Bújócskát játszó gyöngykavicsos patakok,
Gombaszagú erdők ösvényei, tűlevelű csend,
karcsú északi lány: zöldhajú nyírfa susog.
Sopron: időtöltés, csodalátvány az idegennek,
nekem a Város vagy, létemet összefogó,
Tűzvész, háborúk üszke alól dacosan kimagasló,
hogyha neved hallom: zeng a harangszavu múlt.
Kapcsolódó cikkek, oldalak
Séta
a Virágvölgyben Kerék Imre költővel
Irodalmi
Kávéház
|