|
Kósa Ferenc fotókiállítása
A BM Pannónia Med Hotel Galériájában nyílt meg február 2-án az 1937-ben született Kósa Ferenc filmrendező, országgyűlési képviselő és a japán-magyar hivatalos kapcsolatok ápolásának magyarországi jeles képviselőjének japán képeiből egy kiállítás.  A fotó-tárlat számomra, aki a megnyitón nem vettem részt, nem láttam a vetített filmet és nem hallottam a megnyitó hivatalos szövegét, elég élesen két részre tagolódik. Mivel profi fotósról, képzett művészemberről van szó és nem amatőr, a kidolgozásban a merkantilista cégek kényének kedvének és szabályzatának kitett kiállítóról, úgy gondolom, így is kell tekintenünk a kiállítást. Tehetjük ezt annál inkább, mert a kiállítás hivatalosan is képviselte hazánkat a császári pár látogatásakor.
 Hál' Istennek, a kiállítás döntő többsége nem ilyen képekből áll, és ez utóbbiak megtekintésére feltétlenül érdemes elmenni a kiállítóterembe. Ismét csak saját kútfejemből merítve úgy gondolom, hogy Kósa Ferenc tudatosan azokat a motívumokat kereste, találta és örökítette meg a természetben, melyek a zsúfolt Japán különleges külső-belső arteficiális kompozíciójának, egyensúlyának, harmóniájának a külső mintái, melyből a tájak-házak, lakások, irodák alkotói és berendezői, mint forrásból meríthettek. Azokat az elemeket, arányokat láthatjuk viszont a fotókon, melyeket "magával vitt" az ember a közvetlen környezetének megteremtésekor, amellyel "meghosszabította" azt a bizonyos értelemben vad, kies, de csodálatos arányokat, békét árasztó környezetet, mely körülveszi. A hegyek (emberi átformálásukkal együtt) és kövek fényképezése kapcsán jegyzem meg, hogy míg a fotók többségének kompozíciós tömörsége és egyensúlya mintaszerű, addig bizonyos kivágások helyett talán lehetett volna jobb képi egyensúlyt találni, az előtér-közép- és háttér jobb arányait prezentálni.  Talán ennek a szép sorozatnak része az a temető is, melyet olyan szervesen illesztett bele a környezetébe a japán ember, s amely a surló fényben olyan különleges látvány. Ide tartoznak azok a zöld és barna hangsúlyos fotók is (gyimesi tájak), melyek ugyancsak a táj és mesterséges felépítményének egyensúlyáról, szerves egységéről mesélnek Természetesen, ha már Japánról beszélünk, nem maradhatnak ki a "kötelező" fotótémák sem. Kósa Ferenc dicséretes mértéktartással és újdonság-jellegű szemszögből fotózza ezeket is, a szűk kiállítási lehetőségek adta körülmények között a teljességre törekedve.  A kiállításból az mindenképpen kiderül, hogy Kósa Ferencet mélyen megragadta a japán élet művészi struktúrája, s ennek gyökereit szeretettel és sikerrel kereste a környezetben. Ugyancsak sikeres az átadás szándéka, hogy az egyensúlykeresésre való törekvéssel "fertőzzön meg" bennünket. Szívesen ajánljuk - természetesen az aktívan kialakított egyéni vélemények tiszteletben tartásával - olvasóink figyelmébe a fotókiállítást. - DI - |