CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2002. november 16., szombat 19:36


Mühl-emléktáblát avattak a Bécsi út 20. szám alatt

Mühl-emléktáblát avattak a Bécsi út 20. szám alatt

"Ebben a házban élt és alkotott Sopron város szerelmese, Mühl Aladár (1902-1981), akinek a zene és a festészet jelentette az életet. Születésének századik évfordulóján, megemlékezésül: Mühl Aladár barátai és a Soproni Városszépítő Egyesület." - olvasható a Bécsi út 20. szám alatti házfalán Mühl Aladár emlékére felavatott emléktáblán, amelyet Winkler Barnabás ma délután a következő emlékező beszédet követően leplezett le:

Kedves Lonci néni, Elnök úr, ünneplő Soproniak,
mert ünnepelni jöttünk!

A szomszéd épületben, 1902. november 13-án született Mühl Aladár. A dolgos, művészeket kedvelő, hat gyermeket nevelő Mühl Nándor pékmester és Zethner Zsuzsanna harmadik gyermekeként. 1920-ban érettségizett az evangélikus líceumban, majd tanítói oklevelet szerzett a Soproni Tanítóképzőben. A Zeneakadémiát már tanítás mellett végezte el. A Soproni Zeneiskolában szolfézst és zongorát tanított. Ő szervezte meg először a Deák téren, később a Halász utcában a Kodály tanítását és módszerét követő zenei általános iskolát. A Soproni Városszépítő Egyesület tevékeny tagja volt és nevéhez fűződik a nyaranta megrendezett soproni művésztelep, amellyel számos nagyszerű művészt hívott alkotni városunkba. 1977-ben Lackner emlékéremmel jutalmazták. Önálló kiállításai voltak Sopronban 1926-ban, 1935-ben, 1949-ben, 1971-ben és 1976-ban Budapesten és Németországban is bemutatták képeit. 1981. október 19-én 79 évesen hunyt el.

Drága Ali Bácsi!

Meghatottan állok itt a Mühl ház kapuja előtt. Az elmúlt évben miközben fáradhatatlan és szerető társad, Lonci néni megkezdte előkészíteni századik születésnapod méltó megünneplését, végigéltem újra azokat a felejthetetlen emlékeket, amik örökre kitörölhetetlen, meghatározó részei életemnek:
A csodálatos kisgyermekkori időt, amikor Veled kezdtünk tudatosabban a zenével ismerkedni, A László Gyula barátod által megörökített zeneiskolai hátsó, udvarra néző termedben. Játékosan, örökre összekötötted életünket a zenével;
A gyerekkori élményeket Brennbergben, amikor vezetéseddel a zeneiskola tetőtérbe áthelyezett szobáit alakítottuk ki, és amikor Édesapánkkal akvarelleztetek. Mi veletek élhettük át a művészi teremtés csodáját. Kedvet csinálva tanítottál létrehozni zeneiskolát, festményt és emberi kapcsolatokat. Tanítottál látni és meglátni.
A serdülőkori támogatást – a jóbarátod Horváth Jóska bácsi által oly nagyszerűen vezetett Liszt Ferenc szimfonikus zenekarban - a beilleszkedéshez, az alázatos együtt muzsikáláshoz. Megtanítottál minket a kamarazenélés örömére és az egymásra figyelésre. Nem csak a zenében és nem csak zenélés közben.
Rajzainkat, festményeinket szeretettel, de kritikusan szemlélted, mindig figyelve arra, hogy a saját látásunk szerint próbáljunk ábrázolni és tapasztalatoddal. hozzásegítettél minket ahhoz a felismeréshez, hogy megtanuljuk, nem elég az adottság, a kedv, mindenhez szükség van tanulásra, munkára és mások tapasztalatainak megismerésére.

A készülődés közben előkerült régi amatőr filmeddel, amit mint Évi Papája készítettél rólunk a gimnáziumi tánciskolai időkben, oly sok év után is örömet szereztél nekünk. Ugyanúgy, mint csodálatos, Édesapánktól örökölt háború előtti Új utcát megörökítő akvarelled, amely mindennapjaink részévé vált, gyermekeinkben is a Sopronhoz tartozást erősítve, budapesti életünkben. Eszembe jutnak a kitelepített soproniaknak kiállított képeidről készült katalógusban olvashatók: “Mühl Aladár képeinél szebb, méltóbb üzenetet az elhagyott város nem is küldhetett volna.”

Winkler Barnabás leplezte le a Mühl-emléktáblát

Nagyon sokat tanultunk és leshettünk el Tőled! Köszönetet csak avval mondhatunk, ha mi is továbbadjuk a Tőled tanultakat. Tanultunk zenét, festészetet, látásmódot, Sopron-szeretetet, felnőtté válást és főleg emberi tartást. Legyen ez a Kutas László munkáját dicsérő tábla a Mühl házon örök hírnöke annak, itt élt egy csodálatos művész, egy igaz ember, egy őszinte barát, aki mindig soproni maradt.

Adja hírül azoknak is, akik nem ismerhettek, hogy barátaid emléket állítottak Neked, hogy örökké élj a városban, ha már mi sem tudjuk elmesélni, ki volt Sopron város szerelmese, Mühl Aladár, akinek a zene és a festészet jelentette az életet.

 
 

Kapcsolódó cikkek:  

 Mühl Aladár (ismét) a Festőteremben  

  Sulyok Gabriella grafikusművész: Mühl Aladár emlékkiállítása
Mühl-Aladár emlékest és koszorúzás
Mühl Aladár tanítványainak kiállítása a Várkerület Galériában