CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2002. oktĂłber 15., kedd 22:21


Dárdai Árpád karnagy nyitotta meg a művész festészeti kiállítását a városi könyvtárban

Dakó Judit nem csak keramikus

Dakó Judit nem csak keramikus

    Köszönöm a rendezőknek, hogy felkértek Dakó Judit kiállításának megnyitására. Töprengtem, vajon erre mi jogosíthat fel?
    Kevesen tudják, hogy együtt voltunk kisdiákok Kaposváron, ráadásul egy utcában laktunk, közel egymáshoz. Lóránt István festőművész engem is tanított rajzolni - abszolút sikertelenül, nem így Juditot!

    Nagyobb diákként is együtt voltunk Pécsett, egy gimnáziumba jártunk, a Művészetibe. Ott például olyan magyaróráink voltak, ahol irodalom, zenetörténet és képzőművészet egy óra keretén belül váltogatta egymást. Ott is voltak közös tanáraink Rétfalvi Sándor -szobrászművész, Lantos György a képzőművészetek polihisztora...
    Hinni sem akartunk szemünknek, mikor felfedeztük egymást itt, Sopronban - és most ez a kiállítás...
    Talán ez a közös múlt, a közös szellemiség, a közös vándorút, ami feljogosíthatott arra, hogy most beszéljek.
    Nem vagyok se szakértő, se esztéta, csak egy elfogult szemlélő. Tudom, a muzsika gondolatait egy másik muzsika gondolataival lehet összevetni, a zenei gondolat zenével világítható meg. Így van ez a költői gondolatokkal is, így van a festőiekkel is.
 

Mégis az ember szereti elmondani élményét a műalkotásokról, mert azok a szóban megfogalmazott gondolatok tulajdonképp nem is a műalkotásokat jellemzik, hanem azt az embert, aki mesél a művekről.

Azt tudom, hogy fantasztikus dolog iparművészet, kisplasztika, üvegkompozíció, grafika, festészet azonos létidőben, egyazon alkotótól. Sokoldalúságát bizonyítják grafikái, festészeti munkái. A természetből merített vizuális tapasztalatok lenyomataiként jelennek meg az Erzsébet-kert fái, a soproni utcarészletek. A rajzfelületen rögzített élményei ugyanazt a tapasztalás és újraalkotás adta örömét sugározzák, amelynek fő jellemzője a természetesség és az őszinteség.

Ha Dakó Judittal ennyire közös a múltunk, talán mégis olyanokat mondok, amelyeket a festőművész is álmodott, és itt most örülni fog, hogy ezt valaki még rajta kívül észrevette - ha nem, hát mosolyogjon!

Titkon magamnak kiállítottam a képeket, címeket is adtam nékik...

A művek szépek, magukért beszélnek, nekem így:

Csendélet virágokkal - általában a festők egy vázát festenek meg teli virággal. -Itt két váza van, nekem jelenti a lányt és a fiút. Lányka a kék, fiú a barna váza, gyönyörű csokraikkal....

Csendélet üvegekkel - ez sem hagyományos képi megfogalmazás. (Pl.: nem csak egy üveg, mögötte drapéria.. stb.) A bor örömeink és bánataink ünnepi itala nincs jelen a képen. A kékségbe fonódó hangulat, mintha a hátrahagyott emlékekre utalna...
 

Festő-köz - nagyon egyéni képi elgondolás. A fények időtlenek, talán éppen a hajnal közelít? A házak teteje, mintha fényre-forgó fejek lennének, sokfelé figyelők múltra, jövőre egyaránt...

Fasor - a lila, mintha belülről jövő fény lenne, melegséggel szövi át a víz közelségére utaló képet. Lehet ez a Tómalom, de lehet a balfi gyógyforrás is. A tél dermedtségét is megenyhítő természetszeretet melegsége hat rám.

Erdei fák - megannyi megújulásra váró lélek. Egymással összhangban a mindenséggel egybefonódva várják bizakodón a kikeletet...

Virágok - a nyár, az élet nyara vibrál a képen. A szín-kavalkád felfelé, a magasságba, a lelkek szférájába emeli a megdicsőült természetet, a színes, aranyló fényben pompázó boldog lelkek táncát...

Azt érzem, hogy a művésznek alkotóként és emberként három élet- és éltető eleme van: az egyik öröm, a másik a játék, s a harmadik a fény. Alkotásaiból és az emberből árad az életöröm, a világra való őszinte rácsodálkozás és a szabad szárnyalás élménye.

Formáinak hullámázása maga a játék: előbukkanó és eltűnő, feltűnő és tovatűnő. Sejtelmes játék, filigrán világ.

Másik életeleme a fény, amely áthatja, amelyek visszatükröződnek benne és műveiben; a fény, legyen az természetes, vagy mesterséges, mindenképpen szerves része a műnek és a művésznek.

Dakó Juditnak további bő termést és sikereket kívánva szeretettel gratulálok. Önöknek köszönöm, hogy meghallgattak és kívánom, hogy találják örömüket ezekben a szép akvarellekben!

A kiállítást megnyitom.

***

Dakó Judit keramikus festészeti kiállítása október 31-ig látogatható a Széchenyi István Városi Könyvtárban, a könyvtár nyitvatartási idejében.