|
Ifj. Iván Szilárd kiállítása
A Pannónia Med Hotelben vasárnap nyílt meg Nemes András megnyitóját követően Iván Szilárd kiállítása. A színes, érdekes kiállítást érdemes megtekintenie mindannak, akit valamilyen formában a posztimpressziopnista jellegű képzőművészet, annak is összehasonlító ága érdekel.  Az első dolog, ami a megérkező nézőt benyomásként éri, az a foltos, a formai-színben megfogalmazott reproduktív jellege a műveknek. Egyértelműen valóságábrázolás ez, mely látható módon az alkotó személyes ragaszkodása miatt maradt meg ezen a szinten. Ő ragaszkodik ahhoz, hogy egyértelműek, félre nem magyarázhatók, nyíltan megfogalmazottak legyenek ezek a képek, ugyanakkor messze minden belemagyarázós és szájbarágós stílustól. S ez mindenképpen szimpatikus.  Nagyon tetszik az is, hogy anyagszerűek, szinte térben tapinthatók azok a portrék, tájképek, a nyújtott pillanat varázsát, a már szóban is megfogalmazható intervallumot fogják át, mely időbe belefér egy mosoly, egy jellem, egy gyermek szépsége vagy egy falusi házsor plaszticitása, ahol a fény oda és visszajátszik a falakon, ahol folyamatában változik a táj a fény esésétől függően, ahol tömegében más színt kapnak a fák, mint zöldet. Egyszóval az impresszionizmuson túl, paradox módon, közelebb a realizmushoz, de nem ragaszkodva annak alaki-formai jegyeihez.  Nyilván a munkás képek, melyek több rétegben festettek, nem olyan frissek, kicsit talán "fáradtak", nem úgy vibrál rajtuk a fény, mint a vékonyan, áttetsző vászonnal falra kerülő alkotásokon, s a színhasználat is talán egy kicsit nyersnek tűnik. A legnehezebb az alkotó korának meghatározása a képekből, hiszen a tudatos stílusválasztáson túl a színkezelés is korosabb alkotót sejtet, mint a valóság. Így hát a kiállítás látogatója többrétű megfontolnivaló impresszióval halad egyik képtől a másikig, s a végén leülepedő kép sem teljesen egyértelmű. Érdekes kiállítás sok kérdéssel és tanulsággal. - DI - |