|
Záróra után
A Pannónia Med Hotelben az utolsó napon sikerült megnéznem a II. Kisalföldi Fotószalon kiállított anyagát. A Mosonmagyaróvári Fotóegyesület, a Soproni Fotóklub és a Győri Fotóklub Egyesület tagjainak képei a fenti helyszíni sorrendben tekinthetők meg a klubok székhelyein, immár egy hónapja Sopronban.  Akik megtekintették, nagyon szép anyagot csodálhattak meg. Nem hinném, hogy egy ilyen kiállításnak arra kellene törekednie, hogy feltétlenül valami újat produkáljon, és ez jól is van így. Külön hálásak lehetünk a kiállítás szervezőinek, hogy minden extravaganciától mentes, valódi szakmai, nagyon jó színvonalú képek lógtak a paravánokon. Azzal hatottak, amivel egy fotó a klasszikus értelemben hatni tud, színcsodákkal, a látvány nem szolgai reprodukciójával, vagy éppen a látvány tudatos redukciójával pontosan a kifejezés eszközeként. Ahogyan az elmúlt években, most is szép természetfotók, műemléki képek, portrék, tájképek, hangulatok köszönnek vissza a nagyításokról. Kísértéstől csaknem mentes ez a kiállítás. S most nem tudom, hogy ez a mondatom hogyan fog visszaköszönni - mondjuk - egy év múlva, hiszen addigra az amatőr fotózásban is már kikerülhetetlen lesz a digitális művészet, ahogyan a világszerte megjelent (a Földön évente készült több milliárd) fotók lényeges többsége ma már binárisan kódolt. Ezzel egy olyan korlátlan eszköztár kerül rövid időn belül az alkotók kezébe, mellyel nyilván élni, s visszaélni is fognak. Addig azonban még gyönyörködjünk ezekben a szívvel készült technikai reproduktív alkotásokban, melyek az élet lényeges szeletét tükrözik mások szemén keresztül. - DI - |