|
Több, mint gyászünnepség
Vasárnap d.e. 11 órakor a zsidó temető mártíroknak emelt emlékműjénél tartotta a Soproni Zsidó Hitközség szokásos évi megemlékezését, melyen elhurcolt és a Holocaustban elpusztított tagjaira emlékezett.A megjelentek között egyre kevesebb az érintett kort megélt személy. A beszédet mondók egységesen az emlékezés és hagyományok fiataloknak való átadásának fontosságát hangsúlyozták.  Eddig a hír, s akik résztvettek a megemlékezésen, a város vezetői, a civil szervezetek képviselői - fizikai módon - többet nem is láthattak-hallhattak. Mégis több ez az évről évre megismétlőső esemény, mint egyszerű emlékezési alkalom. Mint ahogyan a zsidó nép együttlét-alkalmai is többek puszta történeti-történelmi emlékezet-megerősítésnél.  Megkockáztatom a gondolatot: sokkal több, többek ennél. Ne feledjük, hogy egy csöppnyi, de kiválasztott népről van szó, akik a Bibliában "dokumentált" módon Isten kiválasztottai, s akiknek ünnepei-megemlékezései nem csupán arról szólnak, hogy valami megtörtént velük.  Mindaz ugyanis, ami megtörtént, s ez mindannyiuk meggyőződése, az Istennel való közösségben vagy annak hiányában történtek meg. Vonatkozik ez a rabságra, kivonulásra, a vándorlásra, örömökra-bánatokra, közösségben és egyénenként, minden azóta eltelt eseményre is. Ez a nép történetével minden nap, ma is mintegy "írja" szent könyveit és legendáriumát, benne a mindig hűséges Jahve valamint a hűség és hűtlenség között csapódó nép közös és szent történetét.  Ez természetesen nem menti és nem is mentheti a Holocaust gyilkosait, s nem menti fel e nép jelenlegi környezetét sem a feladat, a kötelesség alól, hogy aktívan, úgy emlékezzék; többé ilyen ne fordulhasson elő. - DI - |