Rovat: KultúrVáros
2002. május 24., péntek 21:04
A próféta - Széchenyi István küldetése lelkész-szemszögből (2. rész)
- Széchenyi István küldetése lelkész-szemszögből - 5. Próféta az,... ... aki soha nem marad az emlékezésnél, valamint
egyáltalában az elméleti síkon, mint például a hangzatos beszédek és a
tudományos "szörszálhasogatás" szintjén, hanem praktikusan előrelátó módon
gondolkodik, és mindig a gyakorlati megvalósítást nézi. Azaz
mindig a valós élettel áll kapcsolatban, és folyamatosan azt kívánja előrelendíteni,
fejleszteni.
6. Próféta az,... ...akinek cselekedetei nemcsak a kötelességteljesítésből
fakadnak, hanem azért is, mert teljes szívvel szereti a népét.
Szereti még akkor is, ha az ezt a szeretetet a nemzet és lakossága nem
érdemli meg. Szereti akkor is, ha tudja, tetteiért soha nem kap köszönetet,
sőt: ott tesznek keresztbe neki, ahol csak tudnak.
7. Próféta az,... Széchenyi a túlzott gyakorlatiassága miatt nem volt egy kitűnő rétor, de annál inkább egy hangosan gondolkodó szónok és író volt. A töprengései nem öncélúak, hanem megindítóak voltak. Talán ez az egyik oka annak, hogy nem volt sohasem egy tömegek előtt népszerű ember. Nemcsak azért, mert a régi tespedésből akart egy országot kimozdítani, mert gondolatai és tettei sokak elképzeléseit keresztezték, valamint mert reformjai sokaknak nem tetszettek. Hanem azért, mert sohasem tudott tömegeket mozgatni, az érzelmeket felkorbácsolni, zengzetesen és nagyhangúan mindenkit maga mellé állítani. Söt, talán éppen azért volt bibliai prófétákhoz hasonló kaliber Széchenyi István, mert a tömeg őt sem értette meg, ahogy nem értették meg a zsidók sem egykori isteni küldöttjeiket. Hiszen az emberi butaság olyan gyorsan ragad, szemben a bölcsességgel, amelynek végtelen és sokszor reménytelenül hosszú utat kell megjárnia az emberi szívig. Érezhette a Legnagyobb Magyar is, hogy népben az alantas indulatok mindig elnyomják a nemesebbeket. A tömegek előtt mindig annak van igaza, aki ösztönösebb és tetszetősebb indulatokat tud felkorbácsolni és kiváltani. Le Bon fogalmazta ezt így: "a tömegek sohasem szomjúhoznak az igazságra. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak s inkább a tévedést istenítik, ha az őket elkápráztatja. Aki illúziókban ringatja őket, úr lesz felettük, de áldozatuk az, aki megpróbálja kiábrándítani őket." Széchenyinek folyamatosan szembe kellett néznie a népszerűtlenségével. Mintha Ámosz "fogalom-meghatározása" éppen róla is szólna: a próféta az emberek szerint az ország ellensége, akinek nem tűrhetik a beszédeit. (Ám.7,10) A gróf nem volt olyan közkedvelt, mint politikai ellenfelei, mint a másképp-gondolkodók, akikkel - mint a próféták a kortársaikkal - folyamatos harcban állt. A rendkívül népszerű riválisával, Kossuth Lajossal folytatott gigászi küzdelmében így fogalmazta ezt meg: "Akinek népszerűsége nincs, az hasonlít a mágnestűhöz, mely a hajónak irányt mutat, de soha útnak nem indítja. A népszerűség csak azt karolja fel, aki szól és tesz, azon irányban, amelyet a hazafiság jelöl ki." Íme, két hatalmas alak, két "igehirdető" egy időben a magyar történelem színpalettáján, és még sincs összhang. Mert az egyik népszerűtlen próféta, a másik közkedvelt szónok. Kossuth, a szónok politikus azt mutatta, hogy merre megy a nép "hajója" az élet tengerén, míg Széchenyi, a próféta azt, hogy merre kellene tartani. Széchenyi elve: "akarjátok, ami kell"; Kossuthé: "kell az, amit akartok". A próféta az iránytű, amely irányt mutat; míg a szónok a hajóvitorla, amely felfogja a kedvező szelet. Széchenyi, a magyarság és Európa prófétája még az ellenszélben is az igazi irányt mutatta, mert meg akarta menteni a haza "hajóját" a zátonyrafutástól. 8. Próféta az,... ... aki el nem fogadottsága és népszerűtlensége miatt
örök magányosságra van kárhoztatva. A próféta más, mint a
kortársai. Nagyobb és különb náluk a képviselt igazság gondolatával. A
nép tagjai viszont nem tűrik, ha valaki kiemelkedik közülük.
Úgy jártam előttük útmutató mezben. Gondoltam: e szívnek vágya mire kelhet? Megnyugtatni fejem súlyos egy kebelnek; Kéz, melyet érintek, iszonyodva berzeng, Ajkaimon villám, hangomban vihar zeng; Nincs egy, ki szeressen, mind félve hajolnak, Hogy ha karom tárom, térdemhez omolnak..." De maga Széchenyi is így látta helyzetét: "Gyermekeink boldogságán fáradozni s éltök tavaszán elveszíteni őket; olyat imádni, ki bennünket gyűlöl; hívnek tartott barátban csalatkozni szívrepesztő kín. De mindez türhetőbb, mint hazánk fiaitól elhagyatva s kárhoztatva lenni." Naplójába pedig ezeket a keserű sorokat írja le: "...egyedül vagyok, teljesen elhagyatva, kerülnek az emberek, mint valami bélpoklost." Széchenyi közel negyedszázadig állt a közélet centrumában; ezalatt mindent támogatott, amit helyeselt és mindent támadott, amit elítélt; minden ellenségéből barátja lett és minden barátjából ellensége. Eötvös, Deák, Wesselényi, Vörösmarty, Kossuth mellett elsikkadt nagyszerűsége. Talán túl sokan voltak hatalmasok egyazon időben! Ez vezetett addig, amíg lassan elkezdett lefele csúszni a lejtőn. Széchenyi megítélését rendkívüli módon jellemzi egy korabeli anekdota, amely a megőrülése előtti és utáni állapotát így adta vissza: Deák Ferenc és Perczel Mór beszélgetett egymással. Perczel a következő
kérdést tette fel a későbbi "Kiegyezőnek":
Széchenyi Istvánon, a magyarság és Európa prófétáján a hozzá hasonló meg-nem-értett zsenik magányos sorsa is beteljesedett. Noha nem ölték meg ellenfelei, mint sok prófétát a Szentírásban, de egy bizonyos börtönbe üldözték (ha nem is igazi fogdába, mint Mikeás vagy Jeremiás prófétákat): a szenvedélyes őrültség "tömlöcébe", a döblingi ház "magánzárkájába". 9. Próféta az,... ...aki még a halálával is bizonyságot tesz, és aki - ha tényleg igazi isteni küldött volt - minden valószínűség szerint tragikusan végzi be életét. A legtöbb bibliai próféta; köztük is a Legnagyobb Próféta: Jézus Krisztus; illetve később az igazi hívő keresztyének mind-mind mártíriumot voltak kénytelenek vállalni. Megváltó Umnk oly festőien ábrázolja a próféták tragikus sorsát és üldöztetésüket; majd pedig az egy idő után szinte automatikusan bekövetkező "post humus" felmagasztaltatásukat Mt.23,37.-ben, és ehhez hozzáfűzve Mt.23,29.-ben: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek... és síremlékeket emeltek a prófétáknak és felékesítitek az igazak sírköveit." És valóban, a próféták osztályrésze a nép megvetése.
Ha az nem, akkor saját magukat hajszolják bele önnön végzetükbe: hiszen
lassan túlnőnek magukon, és vagy ellenségeik fegyverétől halnak meg, vagy
saját terhük súlya alatt roskadnak úgy össze, hogy felemésztik magukat,
szélsőséges esetben akár még önkezükkel is véget vetnek csalódott életüknek.
"Hát már Széchenyi is a próféták között van?" Összetörve és a konkurenciára is egy kissé irigyen tekintve fogalmazza meg csalódott gondolatait: "Vér és vér mindenütt. A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak a vértől a házakra, melyeket le kell égetni. Pest odavan. Száguldó csapatok dúlnak fel mindent, mit építénk. Ah, az én füstbe ment életem. Az ég boltozatán pedig lángbetűkkel vonul végig a Kossuth neve: flagellum Dei!" És mégis! Széchenyi, a magyarság és Európa prófétája noha őrültként élte le végnapjait, -éveit, de egy-egy tiszta pillanatában bizonyára az az érzés futhatott végig az agyán és a szívén, amit Hóseás és Ezékiel próféta így fogalmazott meg: ... aki népszerűtlensége, magányossága, tragikuma
ellenére mégis megindítja némelyek szívét.
Az 1840-es országgyűlés bezártakor Széchenyi a következőképpen búcsúzott
Deáktól:
Széchenyi, a magyarság és Európa prófétája ha tapsvihart kapott egy-egy beszéde után, azt kérdezte: "Valami rosszat mondtam, hogy a nép tapsol nekem?" Összegzés: 10 érv, amely arra mutatott rá, hogy Széchenyi a XIX. század legnagyobb
magyar prófétája volt.
Gabnai Sándor *** - Hornyánszky Gyula: A szó hatalma - Karasszon Dezső: Előadások az ószövetségi bibliai teológia köréből. 2.rész: A próféták - Kemény Zsigmond: Gróf Széchenyi István - Le Bon, G: A tömegek lélektana - Muntag Andor: Ószövetségi teológia (Ezzel a dolgozattal a néhány hónapja temetett szeretett teológiai professzor, minden evangélikus teológus Bandi bácsija előtt is tisztelegni kivánok. G.S.) - Ravasz László: Széchenyi hatásának a titka - Széchenyi István Naplója ***
Széchenyi, a próféta - bevezető gondolatok A próféta- Széchenyi István küldetése lelkész-szemszögből - előző rész |