|
Elhunyt Benyovszky Imre
Elhunyt Benyovszky Imre
Élete és túlontúl korai halála arra enged következtetni , hogy – legalább is emberi logika szerint – érthetetlennek és értelmetlennek látszó elszólítások mögött magasabb rendű feladatokkal való megbízatás jár, olyan, amelyet mindig is keresett a kicsinyes, emberi értetlenkedések, a hétköznapok konok ellenállásába ütköző művész. Mert a nemes és nagy vállalások a földi dolgok természetéből adódóan – és szintén emberi logika szerint – talán nagyobb ellenállásba ütköznek; ez pedig a tehetség tálentumával megajándékozott terhe, felelőssége és alkalmanként – igen ritkán és kivételes esetben – boldogsága. Mindből volt része. Tudatosan, folyamatos tenniakarásban élte életét. A jó és a szép oldalán állt, úgy, hogy nagyobb és merészebb gondolatai voltak annál mintsem a földi közegben – emberi logika szerint – ily rövid "itt-tartózkodás" alatt megvalósítható lett volna mindaz, amit tervezett. Hittel és bizalommal végig tette a dolgát, küldetést teljesített. Lett volna még dolga, mondatja a földi halandóval, az e világ gondjaival élővel az igazságtalanság érzete. Mely igazságtalanságé, avagy mely igazságé, kérdezteti az emberi logika, – a miérteket folyamatosan kérdező, a mindent megérteni akaró – pedig az igazság – az egy és abszolút – Istennél van. Ezt ő, Benyovszky Imre tudta, ezt nekünk mondta is és tudnunk illett volna, ezáltal pedig hinni, hogy feladatát – amelyet felülről kapottnak tudott – mégiscsak elvégezte. A muzsika közelsége, az egymás mellé lejegyzett hangjegyek
zenévé lényegülése titkának megfejtése és megértése immár birtokában van.
Ez annál több és másabb öröm már, mint az annyira vágyott barokk oboa.
Hiszem, hogy most már mosolyog, azzal a mosollyal, amelyet utolsó találkozásunkkor
legalább kilesni szerettem volna.
Tóth Éva |
