CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Lélektől lélekig

2002. március 16., szombat 16:17


„Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.'

„Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.”

Jn 11.1-45 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték neki: „Uram, akit szeretsz, beteg.” Ennek hallatára Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, s akkor szólt a tanítványoknak: „Menjünk vissza Júdeába!” „Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?” Jézus így válaszolt: „Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.” Aztán így folytatta: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul” - felelték a tanítványok. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!”
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. „Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” „Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: „Itt a Mester és hívat.” Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.” Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. „Hova tettétek?” - kérdezte megindultan. „Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!” Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette!” Némelyek azonban így vélekedtek: „Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?” Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. „Hengerítsétek el a követ!” - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus így felelt: „Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?” Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.” A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne.

Mindennek van határa!
Az életnek és a halálnak is, bármennyire is átmenetté szelidítette, egybemosta egykor a környezet, a haldokló közvetlen hozzátartozói, akik vele voltak, elkisérték. Ma már elképzelhetetlen távolság van az élő és még élő, de már haldokló között. A halál tabu lett, tilos róla beszélni, még tiltottabb amberközelbe, életközelbe állítani.
Tilos az élőket megzavarni abbéli hitükben, hogy a halál csak másokra vonatkozik. Egyre több a feldolgozatlan halál okozta konfliktus, maradandó seb, melyet ilyen-olyan pszihoszomatikus betegséggel kompenzálunk. Az emberek, kortársak és fiatalabbak, minket megelőzők és követők pedig rendületlenül rontják statisztikáinkat és egyben mélyítik az élő és halott közötti átugorhatatlan árkot.
A fájdalom még nagyobb, ha egy megelőzhető, elkerülhető halál éri utol szeretteinket. Lázár történetében is valami ilyen történt. Ha valaki elválasztóvonalat akart húzni Mária és Márta közé, mint a tevékenykedő, ámde nem a fontosra koncentráló és a fontosat mindenáron, a szükséges formalitás mellőzését akár a sértődés árán is különválasztó embertípus közé, az most megállhat. Mindkét testvér ugyanazzal a mondattal fogadja a megkésett Mestert ( „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem”), hiszen "időben" értesítették.
Jézus, aki tényleg különleges, kiemelt szeretettel szerette Lázárt, sírva fakad. (Most másodszor, először Jeruzsálem megsiratása során.)
A történet a szokásos mederben folytatódik, a legtermészetesebb, hogy Jézus látni szeretné Lázár sírját, közben fontos és vigasztaló szavak hangzanak el, akár egy mai temetést, részvétnyilvánítást hallanánk, de a fájdalom túlságosan erős, a szavak a szokásos bíztató hatáson kívül alig érnek el valamit.
Ekkor következik a tabu határának átlépése: Jézus kinyittatja a sírt. A meleg környezetnek a halott testre hatását jól ismerik az ottlakók, gyorsan el is temetik halottaikat. A megbotránkozás legtermészetesebb válasza a cím: eddig, Uram, és ne tovább!
A felszólításra a halott előjön, úgy bebugyolálva, ahogyan eltemették. Lázár ugyanazon testben jött elő, ember maradt. (A korabeli és későbbi írók és iratok tudni vélik, hogy utána élete végéig valami furcsa volt benne. Nem érezte magát jól ebben a világban.)
A halál azonossága mellett adott a két feltámadás, pontosabban az életrekeltés és Jézus feltámadása közötti különbség. Lázár emberként maradt itt, Jézus pedig egy másfajta testben jelent meg mindazoknak, akik a feltámadás és mennybemenetel között látják. A keleties stílusban, hosszan leírt történet tanulsága: Jézus ura a halálnak is
Miközben egyre többen adnak hangot a haldokló emberi méltóságának, ami majd egyszer nekünk is személyesen fontossá válik, örök mementó Lázár feltámasztása, állapot, melyet ember nem érhet el. Nincs is szükség rá, ha Jézus előrement -elsőként az úton-, ahová mindannyiunkat meghívott.
- DI -