|
Koratavasz a Fertő-parton
Akik szeretik a soproninál lágyabb levegőt, a fények furcsa és pillanatonként változó kavalkádjára vágynak, szeretik az emberszabású tájakat, azok gyakran látogatják meg a Fertő partját, különösen a nap körútjának kezdődő és végső idejét választva a vándorlásra. A gyorsan változó fények a nap végén különösen kiemelik a táj festői vanásait, látni- és megörökítenivalót kínálva festőnek és fotósnak egyaránt. Késő télen-kora tavasszal különösen égnek a fények a parti nádasban és a nádast felügyelő nyárfák, bokrok koronáin. Közöttük már ki-kivillan a víz sötétkékje is.  A faluban, Balfon a dombtetői templom a közeli Szerb Antal emlékművel ilyenkor is sokak úticélja, s a már megszokott beállítás, a kapuív a templommal a késő-délutáni súroló fényben új értelmet nyer, különösen keményen, kontrasztosan hozza elénk a régi szép, de sajnos csaknem mindig zárva levő épületet és az azt körülvevő sírkertet.  Ha a szépségre éhes úton lévők veszik a fáradságot és meg nem állva a kapuív alatt átsétálnak a kis temetőn, különösen mívesen és rajzosan örökíthetik meg a szőlőkkel borított szépvonalú dombokat. Gyönyörű rajzolatot vethet a lencse a filmre; mintha egy fej hajszálainak szép ívben fésült vonulatát látnánk nagyban. A táj gondozottsága a télen sem pihenő gazdát dicséri.  Ha pedig a látogatók, befejezvén a tervezett körútat, a másik út beágazódásához érnek, azok megérdemelt pillantást vethetnek a Fertődig nyúló láthatár apró templomaira, pasztellszínekben is égő erdősávjaira, a nádas függölegesen orientált fekete nyílásaira, melyek szigorú ritmus szerint szabdalják fel a szélben okkeren hullámzó száraz vízinövényzet vonulatát.  A "szabadtéri tárlat" pedig folytatódik, nap mint nap "kinyit", hogy egy végtelenül expresszív, sokszor a szürreális határát súroló képsorozattal ajándékozza meg a véletlen és a tudatos keresőt.
|