Rovat: KultúrVáros
2002. január 23., szerda 16:42
Magyar Kultúra Napja - Balog Zoltán előadása
Magyar Kultúra Napja - Balog Zoltán előadása A soproni Vármegyeháza dísztermében a Soproni Kálvin Kör és a Keresztény Értelmiségiek Soproni Csoportja szervezésében Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök vallási főtanácsadója tartott ünnepi előadást Kultúra és vallás a 21. században címmel. A Fidelissima Vegyeskar A rendezvényt, amelyet jelenlétével megtisztelt dr. Szájer József Sopron országgyűlési képviselője, Horváth János a KÉSZ Soproni Szervezetének elnöke nyitotta meg. Az ünnepi alkalmon a Fidelissima Vegyeskar, Arany János vezetésével Orbán György: Ave Maria, Ave verum és Pászti Miklós Csángó-magyar szerelmi dalát adta elő. - Nincs megfelelőbb nap a magyar kultúra ünneplésére, mint a Himnusz születésnapja, mondta Dr. Gimesi Szabolcs Sopron polgármestere köszöntő beszédében. Dr. Gimesi Szabolcs, Sopron polgármestere A magyar kultúra és a kereszténység szorosan összetartozó fogalmak; 1000 esztendő bizonyítja, hogy ezeket nem lehet egymástól elválasztani. A Himnusz csak magyarul szólalhat meg, mert így közvetíti szellemiségét- mondta Sopron Megyei Jogú Város polgármestere köszöntőjében, amely után Balog Zoltán előadása következett; ez utóbbinak kivonatos változatát adjuk közre. Az igazi kultúrának hitbeli gyökere van A kultúra
sokkal több mint produktum, vagy mint teljesítmény. A kultúra életminőség
és kell hogy legyen valamilyen forrása, valahonnan származnia, jönnie kell.
Minden kultúrának, transzcendens, hitbeli gyökere van, mert hit nélkül
- az életbe vetett bizalom nélkül - kultúra sincs. Ennek bizonyítékaként
szolgál az újszövetségben görög nyelvben az életre használt két szó:
a biosz, mint élet-vegetáció létezés és a a zoé- a minőségi életet jelentő.
Ez utóbbira vonatkoznak Jézus szavai: életük legyen és ez az élet teljes
legyen; Károli Gáspár bibliafordítása szerint: bővölködő élet.
…A Himnusz az közösségi és egyéni életünket befolyásoló sorsértelmezés. Minden igazi kultúrában sorsértelmezést keres az
ember. Nemcsak racionálisan keresi az ember sorsának végső értelmét,
nem csak gondolati síkon, hanem egzisztenciálisan is. A Himnusz tükör, amelyben a múltunkat, jelenünket és a jövőnket egyaránt
látjuk. Mindannyian tudjuk, hogy sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő nem
gondolható el a Kárpát-medencében magyar kultúra nélkül. Camus szerint
sorsa csak az embernek van. Nekünk, magyaroknak, meg különös sorsunk van,
olyan, amelyet hitbeliség, hitbeli elmélyülés nélkül nem tudunk egzisztenciális
módon megérteni, és elhordozni sem.
A történelem nem a véletlen műve… … és nem személytelen társadalmi erők formálják, hanem a Gondviselés
akaratának megfelelően alakul. Ha Isten kezéből fogadjuk el az eseményeket,
akkor javunkra válik a nyomorúság is, ha meg a sikert magunknak tulajdonítva,
azt saját produktumunknak tartjuk, akkor az ellenünk fordul. A próbatételek
elől pedig nem elmeneküli kell, hanem azokat vállalni, mert túljutva rajtuk,
- értékeinkben - erősebbek, nemesebbek leszünk, mint előtte voltunk.
Balog Zoltán és Dr. Gimesi Szabolcs a soproni rendezvényen Vallás és kultúra: a 21. század első felének ez lesz a nagy kérdése az EU-n belül is Vallás és kultúra viszonya lesz a 21. század első
felének nagy kérdése az EU-n belül is. Milyen a vallásnak, a kultúránknak,
a kultúrának, mint az életbe vetett hitnek és bizalomnak a jövője? Ebből
a szempontból nehéz jövő elé nézünk és komoly feladataink vannak.
Otthon, kegyelem, hagyomány Mi határozza meg ma a nyugat-európai társadalmak
életérzését?
Otthontalanság; Nyugat -Európában nem csak az atomizáltságot, a szétesettséget
jelenti, mert ennél sokkal többről szól. Magyarországon élő keresztényeknek
arról is van tapasztalata, hogy mit jelentett 40 éven keresztül úgy élni
a társadalomban, hogy nem érezhettük otthon magunkat. Az, amire a kultúrát
építenünk kell, a legnagyobb társadalmi otthontalanságban is átélhető otthonosság:
az Istennel való közösség, a világ otthontalanságában átélni az Istennel
való otthonra találást.
Kegyetlenség; létezik nálunk is olyan tévéműsor, amelynek elve: hogy nincs kegyelem. Ismerjük azt a társadalmat, amiben nincs kegyelem. Lényegében nem a kegyelem hiányzik a társadalomból, hanem a kegyelem megtapasztalása. Nekünk pedig megvan Isten kegyelmének tapasztalata, egy olyan tartóköve a kultúránknak, amely után lehet és kell tájékozódni. A tradíciók hiánya; amíg Nyugat Európában a fejlődés egyik kulcsmozzanata a régivel való szakítás, addig a magyar nemzetközösségnek az a tapasztalata, hogy ha régi dolgainkat nem őriztük volna meg, akkor lelkileg, szellemileg rég elpusztultunk volna. Tudjuk-e úgy továbbadni tapasztalatainkat, amelyek ma még megkülönböztetnek bennünket a nyugat-európai közösségektől, hogy azokból valóban életminőség, életnövekedés legyen a következő generáció számára is? A keresztény ember, ha kell a közélet színpadára is kilép,
kultúrát teremt, odaviszi azokat a tapasztalatokat, azt az életminőséget,
amit ősei őriztek és teremtettek az elmúlt évtizedekben; és kultúrát teremt, mert azok
az igazi termékek produktumok - művészi és szellemi lelki értelemben - amelyek
igazán mély és hitbeli tapasztalatokra adott válaszok.
|