|
Tóparti elégia
Tóparti elégia
|
Tihany hátára csapott az első őszi szél.
Jég zöldjévé vált nagy hullámokon hófehér
vitorla érintette a víznek habjait.
|
|
 |
Sápadt Nap mosta láncát ezüstre rabjain:
a Belső tavon, s a Badacsonyig érő
tükör darabjain: egy féléves kitérő
|
|
készül. Lenn, oszlopok közt, a fényben véresre
fürdik az altemplomi corpus : már fészekre
|
 |
 |
vágyik a csend, közben kinn szelíd szentet legyez
az ág végén csonkán verdeső avarjelölt
levél. Sárgájában a naponta megölt
életet szüli a hegyen születő „legyen”.
|
Csak állok és várom, hogy megérintsen egyszer
egy rőt, éles nyárvég, utolsó Szilveszterem.
- DI -
|