|
Kádár György festőművész a Körmendi Galériában
Ha a Körmendi-Csák Galéria jelenlegi kiállításairól azt mondtuk, hogy mind a klasszikus művészet jegyében születtek, akkor ez különösen igaz a Kossuth-díjas Kádár György kiállításáról.  Az expresszív képek között járva, mintha egy festőiskola képei elevenednének meg. Különösen szívesen asszociál a látogató a sötét tónusú, hagymányos és nagyon egyszerű képcímek és a sallangmentességében a legnemesebb formáit mutató emberek láttán az erdélyi származású, Lyka Károly által felfedezett Nagy István munkásságára.  Kevesen mondhatnak magukének ilyen dicséretet. A fekete kontúrok, az egyszerűség, a tömörség, a tónusok használata mind-mind egy részben közös időintervallumról, még inkább azonos gondolkodásról árulkodnak.  Talán egyikét láthatjuk benne azon utolsó festőknek, akik a hagyományos formanyelv tudatos alkalmazói. Ez az ismeret Kádár György esetében még azzal is gazdagodik, hogy a konstruktivizmus irányzatát is megjárva kanyarodott vissza ehhez a stílushoz, mindannyiunk örömére.  Hogy ez a nyelvezet, ez a humánus gondolkozás örök érvényű és mindenki által mindig érthető, azt az egylényegűsége biztosítja a megfestettel. Nemcsak egy életforma megértéséről, de tudatos belehelyezkedésről van szó: belülről festett képek ezek. Az természetes, hogy a művész onnan veszi a gondolatot, melyet papírra-vászonra vet, de az azonosulás ilyen szép egységével ma már ritkán találkozhatunk. - DI - |