|
Krupiczer Antal szobrászművész a Körmendi Galériában
A galéria pincetermében örömmel tapasztaltuk a megnyitó napján, hogy onnan eltűnt a múltkor kifogásolt doh-szag. Annál inkább érthető ez az érzés, mert Krupiczer Antal szobrászművész munkái megérdemlik a környezet tisztaságát.  Személyében egy, ma már "kiveszőfélben" levő, Aradon végzett és Nyíregyházán élő alkotót tisztelhetünk, aki faszobrász létére legalább ugyanolyan jól bánik a fémekkel, a rézzel és bronzzal, de ugyanakkor a márványba rejti a megújulást elsősorban kifejező műveit.  A törzsi-vallási, a totemek ősformáit megjelenítő témájú szobrai talán még nem is különböztetnék meg őt a szobrászok többségétől, de a bronz középméretű alkotásokban már a változatosságban is egységes, mindegyikben a szépség más-más oldalát felvonultató egyéniség jelentkezik (Hajlék, Tatárlaki üzenet, Tűz-leső).  A márvány szépsége és formai egyöntetűsége az, mely - úgy látszik - nem vonhatja ki magát a szakma egyetemes szépségideáljából. Talán öntörvényűbb anyag, akár mintázatában determinál formákat, akár az anyag sima és rücskös részeinek aránya önmagában szólal meg.  Ezen anyagból készült térplasztikái, szobrai mindnyájunkat - természetesen - a közelmúlt nagy magyar alkotójára emlékeztetnek, pedig ezek más formák és más mintázatok, de, mint említettem, az anyag különös, magába zárt törvénye, melynek kibontása ezeket, és csak ezeket a formákat tűri meg, a legkonzervatívabb szemlélőt is megindítja.  Érzi, tudja ezt maga a művész is, hiszen a címek is árulkodnak a kategória különösen szép, ugyanakkor gyönyörűen szűk, időben folyamatot kifejező tartalmáról (Párta, Napkelet stb.).  Még egyszer szeretném biztatni a klasszikusokon nevelődött, és "átnyergelni" kevésbé képes korosztály soproni és Sopront látogató tagjait, hogy szánjanak időt ennek (és a másik három) kiállításnak a megtekintésére. Nem fognak csalódni! - DI - |