|
A gigantizmus jegyében
Az eszköztár, különösen a festészet szinte követhetetlen formai-megjelenési, multiplex stílusosztódásai óta, szinte a végtelenbe nyúlik napjainkban. Valljuk be: tulajdonképpen nagyon érdekes, de a végeredmény szempontjából csaknem teljesen mellékes, hogy egy művész milyen eszközökkel éri el a hatást.  A fontos az, hogy átadja a nézőnek a saját bensőjén áteresztett ismeretanyagot, annak egyéni, de a tartalomhoz valamilyen formában ragaszkodó végeredményét. Medgyessy-Kovács Gyulának ez sikerült. Hogy ezt ecset használata nélkül, a tiszta színek közvetlen tubusból felrakásával, majd kézzel vagy bármi más eszközzel való alakításával éri-e el, az lehet érdekesség, de az is nyilvánvaló, hogy a leghagyományosabb ecsettel is számos újat produkálnak a művészek még napjainkban is.  A megszületett mű faktúrája, felszíne a felvitt festékrétegek vastagsága miatt már-már dombormű benyomását kelti az alkalmazott színárnyalatok hatásával együtt. A megfelelő távolságból szemlélt mű alakjainak anatómiája sem hagy kívánnivalót.  Érdekes, ahogyan az új technika az itt kiállított képek leghagyományosabb vallási tartalmát közvetíti a látogató felé. A rendkívül eleven színhatás, a nagyon kontrasztos színhasználat, a paletta kiabáló koloritja szinte a műanyag alapú festékek (pl. akril) és képek jellegét eredményezi.  Az alapvető problémát az életnagyságot meghaladó méretű ábrázolásban sejtem, mely kissé idegenné, kicsit talán a germanisztikusság hatását keltővé teszi a műveket. Tudjuk, hogy a barokk nagy mestereinek túldimenzionált alakjai hasonló érzést keltenek, és hasonló, megoldottnak nem mindig nevezhető nehézségeket hordoznak.  Az erősen expresszív, a megfelelően gigantikus térben talán másképpen hatást gyakorló képeket a téma-megoldás jelenében szívesen szemlélheti mindenki, aki a kiállítást némi összehasonlítási alappal járja végig, és úgy szűri le a kontrasztos hatást, melyet a képek benne keltettek. - DI - |