|
Józsa Nemes Irén kiállítása az Erdélyi Házban
Józsa Nemes Irén kiállítása az Erdélyi Házban Józsa Nemes Irén Marosvásárhelyen élő festőművész kiállítását fia, Józsa András nyitotta meg május 6-án a soproni Erdélyi Házban.  Később, a tizes évek elejétől a második világháború végéig működő, Gulyás Károly alapította marosvásárhelyi festőiskolában (a háború utáni kolozsvári képzőművészeti akadémiának elődje) Aurel Ciupe és Bordi András tanítványa volt. A Nagybányára rendszeresen járó Aurel Ciupe onnan új, korszerű szellemet hozott, míg a szigorú korrigálásokkal együtt is a hallgatók saját egyéniségének kibontakozását segítő Bordi András, aki Ciupehoz hasonlóan, Budapesten és Párizsban tanult, európai kitekintéssel rendelkezett.  Az akkor nyolcvan éves dédmama által megismert hagyományok, hiedelmek, pogány-kort idéző, sokszor ijesztő világa, kitörölhetetlen élménygazdagságával áttételesen ugyan, de meghatározóan hatott Józsa Nemes Irén későbbi művészi világára is.  Józsa Nemes Irén képein, akár az egykori Bedén, megállt az idő.  Formavilágát saját törvényei szerint alakította ki, úgy, hogy abban mégsem akar a természetesen túl terjeszkedni. Józsa Nemes Nagy Irén nem fogalmaz át semmit és nem értelmezi a látottakat, hanem egymáshoz igazodó szín és fényerők összhangját megteremtve ember- és természetelvűségen alapuló művészi világot tár elénk. Olyan művészi világot, amely a gyermekkorban átélt valós "különös zárt világ" késői tapasztalatokban való leképezése.  Képein az összhang és nyugodtság fedezhető fel, amely az alkotó által megélt nyolc évtized alatt a világból leginkább és folyamatosan hiányzott, és amelyet ő a valamikori Bedén megtalált; a székely faluközösségre jellemző becsületesség és tisztesség adta magabiztosság és nyugalom ez, amely kétes értékű divatirányzatok elemeit kiszorító, szülőföld-központú képköltészetté tette Józsa Nemes Irén művészetét. |