CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. februĂĄr 21., szerda 01:00

Az ÁVH-egy terrorszervezet története

Az ÁVH-egy terrorszervezet története
Kiszely Gábor előadása a Soproni Erdélyi Házban

Az ÁVH-egy terrorszervezet története című könyv, amelynek megírásához szükséges tudományos kutatásra csak tíz évvel a világháború utáni első szabad választás után adódott lehetőség - sok levéltári anyag most vált hozzáférhetővé - hiányt pótol, és nem első sorban azért, mert a könyvpiacon nem volt e tárgykörben fellelhető kiadvány, hiszen az áldozatok visszaemlékezéseiről szóló könyvek jelentek már meg.

Hiánypótlónak sokkal inkább azért nevezhető, mert ebben az országban elmaradt a múlttal való szembenézés a tárgyilagosságra való törekvésben, és erkölcsi vonatkozásban egyaránt.

Kiszely Gábor a kezdettől - a Politikai Rendészeti Osztály 1945-ös megjelenésétől - mutatta be a kommunista párt istentelen és embertelen ideológiára felesküdött erőszakszervezetének tevékenységét, amelynek első - és egyetlen nemes - feladata az volt, hogy a bujkáló háborús bűnösöket összeszedje és bíróság elé állítsa. A politikai rendészeti osztály összes többi feladata, mégpedig a polgári, civil társadalom és az alkotmányosság kibontakozásának megakadályozása, a "reakció" megfigyelése és hatástalanítása vérrel, és minden rendelkezésre álló törvénytelen eszközzel történt.
A szervezet 1946-ban ÁVO, majd 1949 után ÁVH néven megfigyelés alá vett, bíróság nélkül eltüntetett, internált, gyilkolt, mindenkit, akire a reakciós gyűjtőfogalom illett: aki nem volt kommunista, a nyilas hóhért, vagy bármely demokratikus pártnak a vezető apparátusát.
Az ÁVH - a tévhittel ellentétben nem volt állam az államban, mondja a szerző, mert az ÁVH a kezdetektől fogva pártirányítás alatt állt és pártutasításokat hajtott végre.

Koncepciós perek, preparálások, alföldi koncentrációs táborok még külön felkutatásra váró tények, amelyeken több kutató is dolgozik.
Az ország kiárusításában, a kizsákmányolásban fő szerepet játszó szervezetnek a 8-9 millió magyarra 28-30 ezer embere jutott. Ezek közül, 1955-ben a politikai ügyekkel 5000 ember foglalkozott, az egész országot behálózó "nem hivatalos munkatársakon" kívül.
Sikerült az egyházba beépülniük és azt megtámadni, de nem sikerült az 1956-os forradalmat előre jelezniük.

Később rehabilitálni is csak a kommunistákat rehabilitálták, hiszen a rehabilitációs bizottságokban is ÁVH-sok ültek és pártutasítás szerint cselekedtek, mindennek a fölülvizsgálatát pedig ÁVH-sok végezték.

Az előadó a tárgykörrel kapcsolatosan elmondta, hogy több kutatótársa is folyamatosan dolgozik a folyamatosan hozzáférhetővé váló kordokumentumok feldolgozásán, a tények feltárásán.
Talán egyszer valaki közülük arra is fényt derít, hogy lélektanilag hogyan magyarázható, hogy egy ilyen szervezet a terjeszkedéséhez, működéséhez a társadalom minden rétegében táptalajra lelt, hiszen a jelenség, - az ÁVH-hoz hasonló bármely terrorszervezettel való együttműködés - , bár nem volt "központilag" (értsd: nemzetközileg) irányított, mégis hasonlóképpen működött az összes környező országban.

té