CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2001. január 31., szerda 14:37

Erdélyi és csángó népművészet

Erdélyi és csángó népművészeti magángyűjtemény

A soproni Erdélyi Házban ezúttal nem képzőművészeti kiállítás várja a betérőket.
A Fövényverem utcai kiállító teremben Dr. Zólyomi Gergely Valéria, jelenleg Csornán élő orvos, Erdély több néprajzi tájegységéről és a csángó vidékről származó néprajzi gyűjteményét, V. Szalontay Judit, a csornai Múzeum igazgatója nyitotta meg.

Romániában - a történelemből jól ismert okok miatt - évtizedekig nem volt néprajzos képzés. Ennek ellenére földrajz, természetrajz, irodalom, rajz szakos tanárjelöltek, tanárok ugyanúgy, mint mérnökök, orvosok a népi kultúra értékeinek, azoknak a magyarság megmaradásában való jelentőségének felismerése folytán önkéntes elkötelezettjévé váltak a népi hagyományok felkutatásának, gyűjtésének, azok konzerválásának.

Olyannyira, hogy önképzéssel a legtisztább forrásig visszatérve - sokszor a hivatásos néprajzosok tapasztalatát felhasználva, velük konzultálva, idővel mintegy utánpótlásként dolgoztak, a népismeret és hagyományok megismertetésén, mindazon, amely nemcsak az emberi, de a nemzeti önismeret szempontjából is fontos.
Dr. Zólyomi Gergely Valéria néprajzi gyűjteményének  - többnyire varrottasok, szőttesek - egy része hasonló indíttatásból született. Később - mint a gyűjtő maga vallja - honvágyból vette magát körül a szülőföld hangulatát magukban hordozó, jól ismert mintákkal, motívumokkal.
A jellegzetes minták mindegyike a varrottas fölé görnyedő nagyanyák, anyák képével együtt jelentik a szülőföldet, magukban hordozzák annak nyelvjárását, muzsikáját, táncmozdulatait.
Az autentikus darabokat szemlélve - a forma- és motívumvilág egy helyen való sűrítése révén nyomon követhető, ahogyan a hagyományos népi műveltség a nemzedékek végtelen során át tartó történeti folyamat eredménye.
A különböző helyekről és korokból származó darabok az írásbeliség előttiségből szimbolikus jelentéssel üzennek.
A kiállított eredeti XIX. századi darabok kitűnően illusztrálják azt a szoros kapcsolatot, mondhatni azonosságot, amely alkotó és használó, népi életmód és kivitelezés, a gyakorlati szerep és művészi igényű megoldás között található.
Az igen értékes gyűjtemény, amely csak keresztmetszete a teljes anyagnak, ízelítőt nyújt a hímzéstípusok megoszlásáról, elterjedtségükről, a tájegységekre és különböző korokra jellemző formakincsből, sajátos stílusról.
Mint minden szenvedélyes gyűjtő, a legtöbb darabot dr. Zólyomi Gergely Valéria maga kutatta fel, kereste meg, sokszor úttalan utakat bejárva.
A kiállítás ritkaságoknak számító darabjai között említhetők a felsősófalvi törülközővég, a magyarói "bubás" falvédő, a jávorszarvasos mintás falvédő, a torockószentgyörgyi liliomos-bölcsős falvédő, a lészpedi csángó népviselet.
Jó lenne, ha a népművészet ma is közvetítő lehetne a szülőföld tájai, múltba merülő hagyományai, sajátos értékei és az azt emberöltőkön létrehozók elődei és mai utódai között; nemcsak ami a szép- és arányérzéket, de ami a térben, időben és emberi közösségben való tájékozódást jelenti.
A népművészeti alkotások minden darabja úgy eredeti és egyedi, hogy szervesen része a hagyománynak, magán hordozza a helyi jellegzetességeket, tehát egyben közösségi is.
Szeretném, ha a látogatók olyan szeretettel fogadnák dr. Zólyomi Gergely Valéria gyűjteményét, mint amilyen szeretettel ő vállalkozott gyűjtőútjaira és ennek a kiállításnak a megrendezésére.
A néprajzi gyűjtemény megtekinthető február 17-ig, munkanapokon 10 és 15 óra között.

té