|
Az evangélium üzenete 2000.12.17.
Turkálósok mennyországa
Illusztráció: D.Hoffer Erzsébet
 Lk 3.10-18 Ekkor megkérdezte a tömeg: „Mit tegyünk hát?” „Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. S akinek van mit ennie, ugyanígy tegyen”. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne szedjetek be többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén, a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet, így hirdette nekik az örömhírt.
Új, nyugati holmik érkeztek zsákszámra a turkálóba. Erről a kiragasztott fecniken kívül még a pletykás Maritól is értesülhettek, már akiket érdekelt a dolog. A holmikért keveset kellett fizetni, az így befolyt pénzből pedig az éhezőket segítették hozzá egy kis karácsonyi csomaghoz a Karitász emberei.
Volt nagy tolongás! Egymás kezéből kapkodták ki a ruhadarabokat az emberek. A "java", ahogy mondani szokták, hamar eltűnt a szatyrok mélyén. Aki már volt ilyen helyen, az tudja, hogy a tükrös próbafülke itt nem tartozik a lényegi dolgokhoz: mellőzik is. A ruhadarab alkalmassága egy jól-rosszul sikerült "illesztéssel" történik, melybe még beleszámítódik a beigli és az egyéb aprósüteményektől várható alakváltozás, aztán vagy sikerül a dolog, vagy nem.
A meglepetés otthon érte a mohó vásárlókat: minden ruhadarabon az M betűt találtak. A méretkülönbségek ilyetén észlelése nagy zűrzavart okozott. Mindenki rohant vissza a turkálóba és reklamált. Pedig - ugye - ott ez nem szokás. Hosszú időbe telt, míg a sebtiben lehívott plébános szóhoz jutott, és elmagyarázta az embereknek: ez az M nem azt jelenti, hogy a mérete ekkora, hanem azt, hogy mindenki, aki a fölös cuccától ilyen célra megszabadul, ahhoz közel a Mennyország, s ez rákerül egy cetli formájában a ruhadarabra is - még külföldön, ahonnan küldték...
Volt nagy megkönnyebbülés! Mégiscsak jól turkáltak! Hamar kiürült a terem. Csak egy kis sötétbőrű kislány álldogált a dobozok mellett, kezében egy tökvirág színű, rikító garbóval.
- Mi a baj, Vilmácska? - kérdezte meg a plébános.
- Az, hogy nekem most ezt vissza kell dobnom, mert én a Mennyországba szeretnék jutni - felelte csaknem sírva az apróság.
Béla bácsi, a plébános rámosolygott és huncutul kacsintott.
- Azt nem mondtam ám el nekik, hogy akinek tényleg kell, és az angyalok ilyet látnak a kezében, M betűset, annak a nevét is felírják!
Vilmácska boldogan szaladt ki az ajtón, és még sokáig látható volt, ahogyan húzta maga mögött - mint lökhajtásos repülőgép a kondenzcsíkot - a tökvirág színű "mennyországi azonosítóját".
Ma az öröm vasárnapja van. Az ünnep alapgondolata: közel van az Úr. Vilmácskához biztosan, mert tökvirág színű garbót ajándékozott neki - valakin keresztül. És hozzánk közel van az Úr? Örüljünk, ha igen, és talán változtassunk, ha nem!
- DI -
|