|
John Lukacs soproni előadása
A szellem ünnepe volt
John Lukacs
Sopronban
A soproni Cédrus Art Klub vendége volt 5-én este a világ egyik
legjobban megbecsült magyar származású történésze, John Lukacs,
aki aforizmaszerű tömörséggel megfogalmazott bölcsességével,
ugyanakkor rendkívül képszerű, mindenki számára már az első
pillanatban érthető egyszerűségével pillanatok alatt belopta magát a
nagyszámú hallgatóság szívébe.
A kérdés-felelet formájú, párbeszédszerű előadás "hivatalbéli"
kérdezőjeként Bircher Erzsébet szerepelt, de a megjelentek is
sorban tették fel történelmi és történelmietlen kérdéseiket, melyre
példaszerű fegyelemmel és türelemmel válaszolt a most 75 éves
professzor.
A népszerűségére vonatkozó kérdést elhárítva mondta: "Nem lehet az jó
történész, aki rosszul ír. A történelmet köznyelven írjuk, mondjuk és
tanítjuk. Nincs saját nyelve a történelemnek! Aki rosszul ír, az
rosszul tanít is. MINDEN SZÓ VÁLASZTÁSÁBAN VAN VALAMI ERKÖLCSI
FELADAT!"
(Óh, magyar történelemtanítás! Hallotta mindenki? Mindenki
hallotta?!)
A professzor, aki havonta átlagosan csak egy-egy alkalommal jut magyar
anyanyelvű partnerhez, választékosan, a nyelv árnyalatait kiválóan
érezve fűzte mondatait. "Angolul fogalmazok, magyarul gondolkodom, de
angolul számolok, többnyire angolul álmodom is," mondta, "de ha csak
fél évet itthon tölthetnék, újra magyarul csinálnék mindent". Saját
maga végzi a korrektúrát angolról magyarra fordított művein, mert: "Az
ember a fülével ír". És itt hosszú fejtegetés következett arról, hogy
lett légyen a közös tőből származó, hasonló hangzású szavak magyar
fordítása ugyanaz, de ugyanakkor árnyalatnyi különbségek bőven
akadnak a szó jelentésében a két különböző nép nyelvén.
Nagyon szerényen nyilatkozott munkásságáról (közbevetőleg: éppen a
saját maga által legfontosabbnak vélt munkája nem jelent meg még
anyanyelvén...). Kifejtette, hogy élete fő munkájának azt a kutatási
eredményt tartja, melynek során rámutatott arra, hogy a történelmi
tudat változik az idők folyamán. A változatlan ismétlődés nem a
történelem sajátja, hiszen a történelmet "csináló" emberek is
megismételhetetlenek és végtelen változatosságúak, potenciálisan pedig
meg nem jósolhatóan, de a történész által leírható módon magukban
hordják mindazt, ami a későbbi korokban, mint történelem fog
szerepelni a könyvtárak polcain. Nincs nagy jövője annak, aki csak a
külső változások figyelembe vételével kívánja "megírni" a történelmet.
Téved az események interpretálásában, és ha csak a külső dolgokra
figyel, meglepve veszi észre, hogy pl. ő, mondjuk a barbárok kiváló
ismerője, nem ismeri saját szomszédját, aki holnap barbárként fog
viselkedni BELSŐ BARBÁRSÁGA MIATT a város főterén.
Az elmúlt 50 év magyar történelemtudományáról, annak tapasztalatairól
nyilatkozva elmondta, hogy a megjelent történelemtudományi könyvekhez
"kellett marxista előszó", de ettől függetlenül sok jó történészt
ismer Magyarországon, és sok "masírozó történészt" Nyugaton.
Az Ünnepi Könyvhéten megjelent könyvéhez szükségesnek tartotta
megjegyezni, hogy az nem Hitler-életrajz, hanem a Hitler-életrajzokról
szóló könyv. "Nem védem Hitlert" - mondta John Lukacs. "Hitler nem
volt őrült egyik értelemben sem, mert igenis tudta, mit cselekszik és
ezért erkölcsileg nem menthető fel, de nem volt magányos őrült sem,
mert a dolog, ha nem is ugyanúgy, de megismétlődhet." "A németek
nincsenek 'készen' Hitlerrel." "Hitler a demokratikus korhoz tartozik,
nem az arisztokratikushoz, nem diktátor volt, mert uralma a
demokratikus többség akarata volt."
Megdöbbentő és figyelmeztető szavak, akár a következők, melyeket
mindenki magával vitt a dedikálással végződött összejövetelről, ahol
nem John Lukacs volt a mi vendégünk, hanem mi voltunk az életet ismerő
és tanító történészprofesszor vendégei: "A történelmet, akár a
saját életünket, mindig újra kell gondolni."
- DI -
Fotó: Németh Péter
|