CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

1998. június 22., hétfő 00:00


A sokszorosító grafika mesterének kiállításáról

"In memoriam…"

Hertay Mária grafikusművész kiállítása a Festőteremben


A Soproni Ünnepi Hetek rendezvénysorozatán belül a Pro Kultúra Sopron Kht. szervezésében Askercz Éva művészettörténész nyitotta meg június 20-án az ismert soproni származású művész, Hertay Mária kiállítását a Festőteremben.
A sokszorosító grafika mesterének 20 évi munkásságából (1976-1996) ad ízelítőt a bemutató. A litográfia és rézkarc művelésében rendkívüli jártasságot szerzett Hertay Mária munkásságát sokan a klasszikus grafika nagyjainak művészetéhez hasonlítják. A művésznőt nem kényeztette el az élet, és ez mintegy "alaphangként" érzékelhető egész életművén. A kiállítás minden képén, a "természetben összeállt csendéletektől" a spontaneitás varázslatával megkomponált természeti képekig, átüt egyfajta monoton és mégis erőteljes hang, az elmúlás, a mulandóság, a teremtés és termés értelemkereső, de mindig valamiféle csendes szomorúságba hajló hangja. Rendkívül munkaigényes alkotások ezek, melyek csak hangulatukban állnak összhangban a törékeny művésznő egyéniségével; rendkívüli teherbírás és technikai tudás szükséges egy-egy ilyen, milliónyi vonalból összeálló kép létrehozásához.

(A mai technika bűvöletében élő ember nehezen tudja igazán értékelni. El tudom képzelni, mivel egy Internetes újság részére készül ez az írás, hogy a kiállítás kapcsán két számítógépes beszélget erről a technikáról:
"Fekete-fehér"- mondja az egyik.
"add-color, monochrom" - mondja a másik.
"invert, sharpen, find edges"- fejezi be a beszélgetést az első.
És, ha csak a technikai kivitelt nézik, bizony igazuk is van. Egy PC-megszállott csak abban gondolkodhat, hogy ez a technika ma egy számítógépen másodpercek alatt reprodukálható.)

Csak közbevetőleg; a kiállítóterem előterében olvasható, hogy a művésznő tűzzománcokon dolgozik mostanában. Nagyon kíváncsiak lennénk ezekre az alkotásokra, melyek mind színeikben, mind formájukban a technikából adódó, nagyon sok kiszámíthatatlan elemet tartalmazhatnak.
Elsősorban azok a képek tetszettek, amelyek egyszerűségükben, mondjuk ki, géppel követhetetlen nagyvonalúságukban, éppen a nagy elődöket ebben követve, ragadják meg a nézőt. (Hagymavirág, Füvek, Nagy Bogáncs, Filemon és Baucis, Fenyő). Az embert csak hangulatában, a szépséget is, (alkatilag determináltan) mulandóságában megragadó grafikus kiállításáról hiányoznak az élő emberek; (csak azok vannak ott, a képen, akik már nincsenek testben közöttünk).

Az egyetlen portré modellje is már egy másik világ felé mered, mintegy véletlenül, ideiglenesen látható az enteriőrben. Arc nélküli a Krisztus, nem személyes, csak mintegy odakerült. Akik az irodalomban Proustot szeretik, azok bizonyára szeretni fogják ezt a fajta képi, részletes leírást, Hertay Mária művészetét. Az érezhetően befejezetlent érzékelő és részletekben nem elvesző nézőtől várható csak el, hogy továbbgondolja ezt a nagyon sajátos hangulatú kiállítást.
- DI -
Fotó: Németh Péter