|
A 15. Magyar Textilbiennálé díjazottjainak kiállítása a Festőteremben
Egy nem hétköznapi kiállítás
A 15. Magyar Textilbiennálé
díjazottjainak kiállítása a Festőteremben
Egy nem hétköznapi
kiállítás
A címben megfogalmazottakért illik a felelősséget vállalni!
Nem is tudom, kinek a fejében fogalmazódhatott meg az ötlet, hogy egy
ilyen, ünnepszámba menő kiállítást egy közönséges csütörtök
délelőttjén, amikor tisztességes ember (talán a szocialista textilipar
délutáni dolgozóit kivéve - és hol van már az?), mondom tisztességes
ember alig ér rá, kell megnyitni.
Bármilyen további fejtegetés már sértésszámba menne és ez végképp
nem illik ehhez az agyonhallgatott, mégis nagyvonalú kiállításhoz.
Kezdjük a negatívumokkal, ha már az időpontot említettük.
Válogatott anyag került Sopronba. Lehet, hogy sok felesleges
pillantástól kíméljük meg magunk, amikor csak a díjazott műveket
szemléljük a Festőterem falain és padlóján.De könnyen lehet, hogy a mi
választásunk nem pont ezekre a művekre esett volna, ha mi vagyunk a
meghívók. Persze ez már "benne van a pakliban", a zsűrizés
népszerűtlen munkájában. Nem is a zsűrizés kelti fel gyanúnkat, hanem
azok a kisplasztika szerű valamik, melyek külföldi alkotások, jól
("túl-jól") fotózottan benne is vannak az illusztris albumban,
méretarányaiban eleve megtévesztve a látogatót, de a művészet
eszköztárának nyomorúsága már addig nem terjedhet, hogy a nemes
anyagok mellett az utazástól deformált papundekli szerepeljen a
díjazottak között. Reméljük, hogy a díjat odaítélő asztalát diszíti
majd e tárgy in saecula saeculorum, de legalábbis, amíg arra
alkalmasabb nem kerül az íróasztal mögé.
 
Pedig a kiállítás tényleg nagyszerű, az anyag tényleg jól
válogatott és a hagyományos értelemben is szép, nemcsak dekoratív. Jól
tükrözi alkotóinak szakmabeli felkészültségét (ezzel együtt a
kivitelező szakmai tudását is adott esetben), de ezen messzemenően
túl, hagyománytisztelően modern alkotások előtt sétálhat a látogató.
Magyar tervezésű használati tárgyak függnek a falakon, melyek
akármelyik magyar XX-XXI. századi otthonban helyet kaphatnának a
háziak örömére, a jó izlés és az általános kultúra fejlesztésére.
Milyen jó lenne valóban ilyen igényű tárgyakat látni egy magyar
középosztálybeli polgár lakásában, ilyen kárpitokat a bútorok
huzataiként! Ilyen diszítőelemeket a falakon, annak bizonyítékául is,
hogy a legegyszerűb anyagok is megnemesednek az értő és szerető kezek
alatt!
Szép kiállítást kaptunk ajándékba a sponzoroktól, kísérje szerető
figyelem (és nagyobb reklám) ezt a nemes kezdeményezést!
Szöveg
-DI-
|