|
"csak magára vártunk"
Dr. Nikolics Károly 80 éves
"csak magára
vártunk"
Dr. Nikolics Károly 80
éves
Augusztus 10-én, születésnapján délben a Polgármesteri
Hivatalban köszöntötték a 80 éves Dr. Nikolics Károly főgyógyszerészt.
A Polgármester úr ebből az alkalomból bensőséges ünnepség
keretében díszoklevelet adott át az ünnepeltnek, aki egyébként a Pro
Urbe és a Király Jenő díj tulajdonosa.
Amikor interjút kértem, a gyermekkoromtól ismert és tisztelt
Karcsi bácsitól, a tőle megszokott szellemességgel és frissességel,
mosolyogva válaszolta:"Nem is tudom, hány rádió és TV csinált velem
interjút. Én nem is értem: mindenki úgy örül neki, hogy én 80 éves
lettem, csak én nem."
Mivel népes családja tagjai a hét végén sorra köszöntötték Sopron
neves tudósát, magam kivártam, amíg "sorra kerülök", ezért az egy nap
késés az Internetto oldalain. Nem titok, hogy Dr.Nikolics Károly a Keresztény
Értelmiségiek Szövetsége Soproni Csoportjának alapító tagjai
közé tartozik és széles látókörével, nagy tapasztalatával és
társadalmi aktivitásával, sok hasznos tanáccsal segítette a csoport
működését.
- Kedves professzor úr! Kérem, mondjon elöljáróban néhány
szót életéről az Internetto olvasóinak!
-1918-ban születem, édesapám volt az Oroszlán gyógyszertár
tulajdonosa. Iskoláim Sopronban végeztem. Budapesten, a Pázmány
Péter Tudományegyetemen 1940-ben szereztem gyógyszerészi
oklevelet. Ezután az Egyetem Szerves-és Gyógyszerészi Kémiai
Intézetében mint egyetemi tanársegéd működtem 5 évig. Itt
készítettem el kémiai tárgyú doktori értekezésem.
1944-ben megnősültem, feleségem, Dr.Hartai Mária először
vegyészdoktori, majd gyógyszerészi oklevelet szerzett. A háború
után Sopronban telepedtünk le. Édesapám megrendült egészségi
állapota miatt átvettem a családi gyógyszertár vezetését. 1950-ben a
gyógyszertárakat államosították. Ezután az Újteleki utcai
gyógyszertárba helyeztek vezetőnek. Ezt fokozatosan fejlesztettem,
így az Egészségügyi Minisztérium kísérleti gyógyszertára lett.
-Ha valaki már hallott Önről, akkor nevét mindig
egybekapcsolták a vidéken is tudományos munkát végző és munkáját
mindig tudományos igénnyel végző emberével.
- Az egyetemen szerzett ismereteim továbbra is
kamatoztattam. Egyrészt egyetemi hallgatókat oktattam és neveltem
gyakorlati idejük alatt. Másrészt kísérleti munkáim alapján készült
értekezéseimmel először a gyógyszerészeti tudomány kandidátusa, majd
a tudomány doktora - akadémiai fokozatokat szereztem meg. Ezen
munkákban nagy segítséget nyújtott feleségem.
Folyamatosan fakultatív tárgyat oktattam a Semmelweis
Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán. 1978-ban c.
egyetemi tanár lettem.Publikációim: 5 könyv, ill. továbbképző
kiadvány, 150 tudományos közlemény.
Sopronban a tudományos élet fellendítését szorgalmaztam.
Kollegáimmal együtt indítottam el a szakmai továbbképzést. Így az
Orvostovábbképző Egyetem egyik bázisává vált a város. Majd
megszerveztem a szakgyógyszerész képzést is. A MTESZ és a TIT
támogatását megszereztem s így a Magyar Gyógyszerészeti Társasággal
együtt rendszeresen sor kerülhetett tudományos előadásokra és
többnapos konferenciákra, kongresszusokra. Ezért javasoltam
1970-ben, hogy Sopron vegye fel a "konferencia város"
címet.(Csekély 28 éves késéssel, lehet, hogy lesz is belőle
valami.- a riporter ) Itt létesítettük - helyi összefogással -
az ország első Patikamúzeumát is.
A tudományos, szakmai közéletben hosszú ideig tevékenykedtem.
Közel egy évtizedig a Magyar Gyógyszerészeti Társaság országos elnöke
voltam. Egy akadémiai bizottságban elnök, a Tudományos Minősítő
Bizottságban tag voltam. Ma is elnöke vagyok egy szaklap
szerkesztőbizottságának.1985-óta nyugdíjas vagyok.
-Tegyük hozzá, nagyon aktív nyugdíjas, akinek a tudomány
érdekében az egyenlítőt körbeérő össz-távolságú Sopron-Budapest
utazásai mellett ma is van arra ideje, hogy nagy családjára (felesége,
három gyermeke, kilenc unokája és 2 dédunokája) mindig tudjon időt
szakítani. Egészen kis gyermekkoruktól, amikor pl. gyermekei
hittanbeiratását saját maga intézte.("Csak magára vártunk," mondta a
kínosan betartatott határidő lejárta előtt 5 perccel a beiratási
bizottság elnöke, azokban a bizonyos nehéz időkben, amikor az élet
kívánta kompromisszum eredményeképp végleg megtelepedett Sopronban ),
most pedig dédunokája oltásait szervezi.Magunknak is csak azt
kívánhatjuk, hogy még sokáig örülhessünk ennek a mindig szolgáló,
szerény, de igényes életnek városunkban.
Szöveg:
-DI-
Fotó: Németh Péter
|