|
Az Alma Mater (csak) kaput nyit (?)
A kréta végén egy ember van!
Az Alma Mater (csak) kaput nyit
(?)
A kréta végén egy ember
van!
Az utóbbi időben eltűntek a fokozatok az évszakok között.
Alig hordunk átmeneti ruhát. Az ősz szaga minden figyelmeztetés nélkül
egy reggel az oszló köd kabátja mögül szemérmetlenül az arcunkba
vág.Kinek ne az elmúlás jutna eszébe az aszályos nyár miatt korán
töpörödött falevelek láttán?
Melyik diák ne a nyár ragyogását siratná, amikor régi-új
iskolájának küszöbén mellbe vágja a mésszagon (ahol volt pénz
egyáltalán újra festetni a tantermeket) már egy hónap alatt átütő,le
nem tagadható iskolaszag, mely a kréta, a tornatermi izzadtság szaga
és a soha-le-nem-húzott WC-k ammóniájának olyan sajátos keveréke,
melyet még ma, a mindent elnyomó, a rovarirtók hatékonyságával
könnyeztető dezodorok korában sem sikerül kiűzni ezen épületek vastag
falai közül.
Csak fokozza a belépő időtlenség-érzetét a változatlan
idétlenség-érzet, az a próba-baba érzés, mely gyermekeink és unokáink
sajátja, akiken a pedagógia minden gátlás nélkül és folyamatosan
kisérletezett és lám idén sem maradtunk újdonság nélkül. Kötelező
jelleggel pusztít a NAT, és bár mindenki tudja, hogy a király
meztelen, mégsincs, aki felkiáltana...
Magukkal viszik a fiatalok a család kiürült erszényének szagát.
Ha a pénznek nincs is szaga (tényleg nincs?), a kiürült erszénynek
mindenképpen igen. A hatványozást már az elsősök megtanulják, amikor a
szülőknek ilyen árakon és ilyen jövedelmek mellett kell táskát, ruhát,
felszerelést, könyveket, tanszereket vásárolni.
Elkezdjük ismét a sokszor mókuskeréknek tűnő hajszát évnyitótól
évzáróig és alig van remény, hogy ennek az önmagába visszatérő
körforgásnak a során, mint kerge kutya saját farkába, magunk a
környezetünk húsába ne harapnánk. Akár tettel, akár csak
keserűségünkkel, kilátástalanságunkkal.
Pedig az idő nemcsak múlik, hanem változik is! Minden korok embere
felismerte, hogy a Chardin-i spirált megélni (minden körrel
magasabbra, többre helyeződni) nemcsak lehet, de szükséges is. Minden
év, minden periódus megkezdése nemcsak egy újabb kör megkezdése, de
lehetőség az újra-kezdésre a többre-jutásra. A legtökéletesebb
pedagógiával ezt a vallások tanítják a liturgikus évben, a periódus
tudatosításával, az idő nagyon tudatos felszabdalásával. Nem mellékes
persze az sem, amikor tudatosítják mindenkiben, hogy rendelkezésére
áll a segítség az újrakezdésre(Veni Sancte) és van kinek személyesen
köszönetet mondania a periódus végén (Te Deum).
Diák és tanár kikerülhetetlen kötelessége, hogy tudatosan kezdje
az új évet. Az új év új lehetőség, ami csak a még élőknek adati! Az
élők privilégiuma! Nemcsak arra, hogy kettesek helyett hármasokat, jó
helyett külön dícséretet kapjon, hanem arra is, hogy valamilyen módon
jobb, más ember lehessen.
Kedves barátaim! A kréta végén egy ember van! Az
írástudó felelőssége ezt kimondani akkor is, ha mindenki más ellene
tanúskodik.
Aki csak a nehezen és hangosan nyikorgó kapuszárnyakat látja
szeptember elsején, annak nem hoz változást az új tanév. Aki azonban a
ház nyitott kapuján nyitott szívvel tud belépni, akit a régi
környezetben egy újra és jobban, még jobban kezdő közösség és
pedagógus vár nyitott szívvel, annak érdemes még e testet nyomorító
időben is felkelni, mert Alma Materra talált és minden
lehetséges!.
Kép és
szöveg -DI-
|