Rovat: KultúrVáros
1998. december 16., szerda 00:00
Hajnali csillag jelre - és önkormányzati segítségre - várnak Az SKTT ádventi tárlata és a Soproni Füzetek 12. száma
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégeink! Köszöntöm önöket a Soproni Képzőművészeti Társaság Társaság és a Soproni Irodalmi Társaság nevében advent harmadik vasárnapján. Ünnepi délelőttünk témája a képzőművészeti társaság első adventi tárlata és a sokadik, ám még mindig a Kisded jövetelével örömöket ébresztő évkönyv ,a Soproni füzetek legújabb száma, sorrendben a tizenkettedik, olvasóit az 1998-as évszámmal köszöntő. Az adventi tárlaton végigtekintve örömmel fényesül a szem és
emelkedik a lélek. A képekről Sopron derűje sugárzik, a havas
Előkapu ünnepváró állóképe, a vizek tükröződése és a fény ébredése a
templom előtt topogók, a rorátéra igyekvők
önfegyelmes csendje, a Kálváriadomb keresztekkel áldott
figyelmeztetése, a medrében billegő, havas oldalú Ikva, a fehér
köpenybe öltözött erdő, a jellegzetes, ám ünneplős derűt sugárzó
soproni udvarok, az éjszakát színesítő duhaj csavargók, a
gázlámpák fénye alatt szorongók, a gyümölcsös, virágos csendéletek,
őszi tájak, egymásra hajló szerelmesek - mind az Úrjövet
idejét idézik, az ihletett várakozást, amikor a teremtett a Teremtő
felé fordul, meg akar embernek születni a Megváltó, hogy
művészei álmából hívjon minden embert az örökkévalóságba, ahogyan a
Naplemente c. kép sugallja, mert naplemente után a
sötétség birodalma vastagodik, majd egy, aztán kettő, három, négy
gyertya lángol, advent lelket és elmét világító fényei
lobbannak, hirdetve:
Az 1978-ban először megjelenő Soproni Füzetek is ezt az isteni célt
követi. Megmutatni azt az áldott isteni sebet író lelkén,
amivel a Teremtő ívére hangolódva a transzcendenciát súroló röppályára
állhat. Felmutatni azt a mondanivalót, ami a végest a
végtelenhez, az örökkévalóhoz kapcsolja!
Kérem a város vezetőit, becsüljék meg és segítsék az alkotó elme művészeti termékeit! Ezek teszik elviselhetővé, megérthetővé a hétköznapok kálváriáit. A Soproni Füzetek kiadója a nyomdaszámla felét nem tudja kifizetni. Ezt a szép kiadványt szemlélve szívszaggató a jelen. Támogassanak! Tegyenek a közjóért! Szavazatainkkal ezért helyeztük bizalmunkat Önökbe! A mi várakozásunk gesztusa az adventi tárlat és az idei Soproni Füzetek. Várjuk a segítséget, az együttérző örömöket, az adventi megújulást. A Megváltó történelmi születésének ünnepét, a Kisded szívünkbeni újjászületését és az átlényegülés eljöttét. Erre a felkészülésre szolgál a négy adventi hét. A szeretet-öröm, az alázat, az önreform istene nehézségeinket várja a születés jászola elé. Az ő nevében állítunk karácsonyfát, ő az alkalma ajándékainknak. A kisfiú, aki fafaragó nagyapja betlehemi figuráit nézi, megelevenedni látja a szobrocskákat, akik közül a kisded Jézus magához inti. A kisfiúcska röstelkedik. Jézusom - nem hoztam neked ajándékot! Nem baj mondja a betlehemi kisded - add nekem a legutolsó dolgozatodat! Az elégtelen lett - jajdul fel a kisfiú. Akkor add nekem a pöttyös reggeliző bögrédet! - Az meg eltörött tegnap. Azt mondtam anyukámnak - véletlenül leesett az asztalról. De te, Uram, úgy is tudod, én löktem le, mert már untam és újat szeretnék. Nem baj - felelte a betlehemi gyermek - hozd nekem az elégtelen dolgozatodat és a bögrécske törött cserepeit! A te problémáid lesznek az én ajándékaim - mondta Mária és József fia. Hölgyeim és Uraim! - Találjunk egymásra, mert az ünnep órája közel. Vigyük, tegyük le egymás elé problémáinkat! Közös akarattal biztosan megoldhatók. Ez is az advent üzenete. - S a költővel szólva - "Rorate coeli" Harmatozzatok, égi magasok! "Hajnali csillag jelre várunk. Betlehemünk felett hófelhő rajok, szelíd csillagok, gonosz, csikorgó fagyok. Adventben nagy várakozásban állunk - Jézus születése közel!" Mindannyiuknak felelősen átérzett adventet, kegyelmekben gazdag karácsonyt, sikerekben fényesülő, boldog új évet kívánok! |