|
Melyik igazi, emberhez méltó tevékenység nem szolgálat? Gondolatok Zsedényi Lilla ikonfestő kiállítása kapcsán
Gondolatok Zsedényi Lilla ikonfestő kiállítása kapcsán (A mellékelt zene élvezetéhez kapcsolja be a hangszóróját!) Március 7-én 16 órakor Dr. Losonczi Miklós művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg a Pannónia Galériában Zsedényi Lilla ikonfestő munkáiból összeállított kiállítást. Még a bőven rendelkezésre álló szakirodalom mellett is örülünk, ha pl. egy klasszikus festő értékelő életrajzának vázlatát olvashatjuk egy-egy meghívó belső oldalán. Mennyivel inkább szükség lett volna egy rövid összefoglalóra az ikonok és ikonművészet jellemzőiről és funkcionalitásáról! Ezt a nagyszerű megnyitó beszéd némiképp, történelmi áttekintéssel és a lényegi tartalom sejtetésével pótolta a megjelentek számára. A képek teljes valóságának kimondására ez a kis írás tesz nehezen felvállalható kísérletet. Az ikonok ugyanis szentképek, felszentelt képek. És nem a nyugati egyház felfogásában és szereposztásában: nem diszítőelemek, nem egyszerűen ábrázolások, nem Biblia Pauperum, hanem annál lényegesen többek. A keleti egyház felfogása szerint a képre irányuló tisztelet az ábrázoltra száll át. Az ikonfestők böjttel és imádsággal készültek fel munkáikra, ha "civilek" voltak, akkor is szerzetesi cellát béreltek, teljes elvonultságban alkottak, festés közben pedig az ábrázolt szent vagy ünnep himnuszait énekelték. Kánoni szabályok szerint, évszázados jelképek azonos használatával készültek és készülnek az eredeti képek, hogy a szentélyt a templomhajótól elválasztó ikonosztázra, képállványra kerüljenek, melyek nagysága az embermagasságtól a templom födémjéig terjedhet földrajzi szokásoktól függően.
Ezen képeken keresztül MEGNYÍLIK ugyanis valami, ami eddig rejtve volt előttünk. ( Ugye milyen érdekes analógia a számítógépes ikonokkal, amelyekre klikkelni kell és ugyancsak megnyílik valami, ami addig nem látszott?) Persze, mint minden hasonlat és másolat, ez is sántít, hiszen itt egy másik dimenzióról van szó. A művész az ábrázolhatatlan ábrázolásával próbálkozhatott, melyre a keleti egyház azért adta áldását, mert Krisztus földi megjelenésével felhatalmazta az embert az emberré lett Isten ábrázolására. Az eget a földtől elválasztó kárpit meghasadásával vált ábrázolhatóvá a földről az ég és ebben az ikonművészet csodákat művelt. (Csak érdekesség pl., hogy a keleti ábrázolások sokkal többet és szigorú előírásaik révén konzekvensebben őriztek meg abból az arcból, mely a Torinói Leplen is látható a "fájdalmak férfiáról".) A feladat tehát eleve meghaladja az ember képességeit és amikor a kiállítóterembe lépünk, ezt kell szem előtt tartanunk. Egy funkcionálisan letagadhatatlan szolgálatról van szó - Megfelel-e Zsedényi Lilla ennek a feladatnak? Kitágul-e a Pannónia Medhotel kiállítóterme? Megnyílik-e felfelé vagy csak egy áruba bocsátott képesség mérföldköveit, bizonyítékait láthatjuk a falakon? Ha csak az esztétikum követei sorjáznak a szemeink előtt, nagyon keveset nyújt a kiállítás a lehetőségeihez mérten. Ha azonban az aranyba burkolt szentek között járkáló látogató háta mögött csak egyszer is megjelenik a Radnóti-féle angyal, akkor érte el igazi célját a festő és tárlat: célt kapott a mi életünk is.
A kiállítás 1999.márc.7- ápr. 8-ig tekinthető meg naponta 9-17
óráig.
|
A szentképek különös, földöntúli ragyogása már a kezdet kezdetén
sokakat megfogott és arra késztetett, hogy a legjobb ikonfestők
munkamódszerét és általában a technikát utánozva másolatokat
készítsenek róluk.Minden másolásnak vannak korlátai, melyeknek
egyrészről a képesség, ill. evvel legalább egyenrangúlag a meggyőződés
szab áthághatatlan határokat. Talán sokan nem olvasták még a
szocialista művészettörténetírás azon állítását sem, mely szerint
vannak ikonok, melyek még ugyanabban a korban sem voltak "hatásosan"
másolhatók.