|
A hagyományok szerint Zeuxis egy festőtársával versengve, amikor szőlőfürtöket ábrázoló festményével elkészült és azt szemlére kitette, rászálltak a madarak Major Mária Magdolna és Preiner Zoltán a Plaza Galériában
A hagyományok szerint Zeuxis amikor szőlőfürtöket ábrázoló festményével elkészült és azt szemlére kitette, rászálltak a madarak. Annyira élethűre sikerült a mű. Úgy kétezer évvel ezelőtt idősebb Plinius a természethűség elvének hangsúlyozására mesélte el ezt az esetet, mintegy okulásul és példaképül a megtévesztésig hű ábrázolásra való buzdításként. Azért egy gyümölcsöstál esetében a gyomornedvek és nyáltermelés elindításának elérését szolgáló anyagszerűség nyilván már akkor sem képezte egyedüli és kizárólagos szempontját egy mű megítélésének. Műfajilag a csendélet egyébként sem valamely nagyon bonyolult mondanivaló kifejezésére szolgál. Preiner Zoltán és Major Mária Magdolna csendéleteinek- virágcsendéleteinek esetében ez a megállapítás még inkább igaz.  A felületes szemlélő színek, formák tanulmányozására és a lehető legélethűbb ábrázolására tett többnyire eredményes és szívós - mondhatni konok - munkákkal szembesül. A kevésbé felületes szemlélő pedig - szerencsés esetben - asszociál és végigpörgeti az emlékezetében Chardin jelentéktelen konyhai tárgyakat, evőeszközöket, különféle zöldséget és gyümölcsöt ábrázoló csendéleteit, Monet gyors igyekezettel csendéletbe átírt látványait, hogy az utánuk következőkről már ne is szóljak. Mindezen műveletek következtében - szintén szerencsés esetben - megbizonyosodik arról, hogy a csendélet valamivel több, mint a festő rendszerező képességének bizonygatása, több. mint ugyanazon tárgyak, gyümölcsök beállítása a kombinációs lehetőségek teljes kimerítésére tett célból.  A csendélet több, mint a fény-árnyék arányokra való rátalálás, több a felületek ábrázolásának jól begyakorolt és bevált technikáinál és fogásainál, esztétikai dogmák következetes betartásánál. Számomra a kiállítás megtekintése tanulságos és felettébb hasznos volt. Mintegy kitűnő illusztrációként szolgált Bernáth Aurél Korunk festészeti problémái c. művének Az autodidakta festészetről szóló tanulmányához. Annak, aki nem tudja a polcról rögtön leemelni, ízelítőül egy nagyon rövid idézet: "…a festő megállt a formálásban ott, ahol az eszményét kifejezve
látta; az autodidakta ott áll meg a formálásban, ahol formakincsének
végére ér…
S ha a fenti - 1947-ben írt - gondolatokkal bárki vitába szállna, gyorsan megjegyzem, hogy én is. Elsősorban azzal, ami az - egyes - meséskönyvek illusztrációit illeti. Amúgy meg a kiállítók a meghívó szerint művészek, pontosabban festőművészek.
|