|
Megnyitó utáni beszélgetés Eva Triller-Wiegisser-rel a Várkerület Galériában A festészet a lélek láthatóvá tételét jelenti
A Várkerület Galériában Eva Triller-Wiegisser grazi festőművész kiállításán jellegzetes poncichter udvarok, Sopron ismert városrészletei mellett csendéletek, természet ihlette erdőrészletek és virágakvarellek teremtenek bensőséges hangulatot.
 - Művésznő! Milyen módon határozta meg művészetének alakulását a két város, Sopron és Graz? - Gyermekkoromat és ifjúságom egy részét Sopronban töltöttem. Ilyen értelemben ez a város formált azzá, ami vagyok. Nevelőapám Mühl Aladár, miközben festegetni járt, gyakran vitt magával. Valósággal belém oltotta e város szeretetét. Az itteni tapasztalatokkal kerültem Grazba, a városba, amely Sopronhoz jellegében, hangulatában sokban hasonlít. Ott is otthon éreztem magam. Soprontól igazából soha nem szakadtam el.
 - Grazban érkezett el az a pillanat, amikor már alkotásaimban igazán önmagam tudtam lenni. Ausztriai neves mesterek mellett, több külföldi szeminárium és művésztelep során folyamatosan fejlődtem és formálódtam, míg saját egyéni stílusomra rátaláltam. - Milyen volt egy olyan egyéniség mellett tanulni az alkotás rejtelmeit, mint Mühl Aladár? - Az ő nagyon erős és határozott egyénisége soproni éveimre sokban hatott. A legjobb szándékkal tanított, irányított, nevelt. Az egyik legfontosabb dolog, amit tőle tanultam, hogy az alkotásba mindig az őszinteséget kell bevinni. Igazán az őszinte alkotás hiteles. Az alkotást meg kell szerkeszteni, ki kell dolgozni. Az akvarelltechnikát őáltala ismertem meg igazán.
 Eva Triller-Wiegisser kísérletező, folyamatosan megújuló művészetében helyet kapnak új technikák is. - Különböző témák más-más megoldást kívánnak. A kísérletezés, a más műfajokkal való kokettálás izgalmas. Az új, a még idegen megismerése sokszor megtermékenyítőleg hat arra, amit a művész már begyakorlottan jól tud. Ezért az új technikák keresése, önmagunk másképpeni kifejezése mindig érzelmi gazdagodást is eredményez. Amúgy ha az ember egy súlyosabb témára összpontosítva, az adekvát módszert használva dolgozik, mindig kellemes dolog visszatérni egy kis időre a csendélethez, tájképhez.
 - Az ábrázolás mögötti lelki, érzelmi tartalom a művészi hitvallásában is megfogalmazódik: "A festészet a lélek láthatóvá tételét jelenti". - Személyes és izgalmas dolog az alkotás. A fehér papírlap előtt a művész elképzeli ugyan, hogy gondolatának hogyan szeretne vizuális formát adni, de a kész mű, amelybe az alkotást generáló minden belső feszültség összpontosul, az értelem és az érzelem dialektikájából alakul ki. A művész dolga nem a látott világ reprodukciója, hanem annak - mintegy - átdolgozása.
 A mostani kiállítással Eva Triller-Wiegisser Sopronhoz való kötődését szeretné kifejezni; kötődését a városhoz, ahonnan művészi pályafutása elindult, és amely - a kiállításnyitó beszédben elhangzottak szerint is - "számon tartja őt, nem ereszti el, s örömmel látja itthon művészként is, emberként is." szöveg és fotó Tóth Éva |