|
Országos Vadászati, Halászati és Természetvédelmi Gyanúsan hosszú cím
Gyanúsan hosszú cím A tematikus kiállítások sok veszélyt rejtegetnek. Mintegy kötelező
gyakorlatként kényszerítik a művészt olyan korlátok közé,
amelyek gyakran az alkotó - egyébként izmusokkal és irányzatokkal
kimagyarázott - megnyilvánulásait egyértelműen, már-már kínosan
leleplezik.
 Nem vadászattal, halászattal foglalkozók vizuális formába gyúrt élményei ezek, hiszen, a képzőművészet számos példáját ismerve, senki sem gondolhatja komolyan, hogy a vadászat élvezete abban teljesül ki, ha az elejteni kívánt vadat - amúgy szemből, vagy a bokrok közül kitekintve - vásznon a vadász megörökíti.  Talán inkább arról szól a tárlat, hogy a vadászattal komolyabban nemigen foglalkozó, természetjáró, festegető amatőr művészlelkek hogyan képzelik azt el; vagy pedig arról (és ezt tartom valószínűbbnek): az Országos Vadászati, Halászati és Természetvédelmi Képzőművészeti Kiállításon való szereplés felkérésekor éppen mi jutott a résztvevő - és semmiből kimaradni nem akaró - alkotók eszébe.  A vadászat és a halászat(?) igen időigényes, költséges és sok energiát követelő sporttevékenység. A környezetvédelem pedig bonyolult, sokrétű tevékenységet (vízvédelem, levegőtisztasági -, zaj- és rezgés-, valamint talajvédelem, hulladékgazdálkodás és a többi) jelölő gyűjtőfogalom.  Képzőművészeti kiállítás tárgyának vagy témájának - szokatlan módon - ettől ugyan meg lehet mindkettőt jelölni, csak a művészet és a látogató tisztelete miatt azért a végtermékeket, ha nem is mindenáron zsűriztetni, de legalább kritikusan kellene szemlélni. Már csak a "képzőművészeti" jelző miatt is, mert a többi említett témakör hatalmas szakirodalma bárhol máshol ennél igényesebben illusztrálva megtalálható. |