|
A valóság fényei Udvardi Erzsébet képei Tihanyban
A templom gyönyörű. Körülötte táncoló madárbábukat és levendulaolajat árulnak. I.András (az alapító)- (Varga Imre szobra) rendületlen karral öleli magához a milliónyi várakozót, akik megküzdve a parkolóhiánnyal és a pénz-kicsalogatók milliónyi fortélyával az ezer éves államiság Tihanyába, az alapító levél helyére, a hegyre igyekeznek, hogy Korzenszky Richárd OSB-vel készült korábbi interjúra utaljak.
A Balaton ma bőven veti hullámait. Pünkösd van és a nyugati hidegfront szele mintha erősebb lenne a szokottnál, zúgnak a pöffök és egy-egy elszabaduló hullámtaréj tréfás kedvében bő permettel szórja be a parton állókat. Csak néhány szörfös ázik búvárruhájában, a vitorlások is inkább egy-egy kis rongy alatt himbálnak a víz szélén..
Miért is jöttünk Tihanyba? Olvastuk, hogy Udvardi Erzsébet kiállítás nyílt és kísérjük a kiálított műveket Soprontól Wiener Neustadt-ig, templomtól templomig, kiállítástól kiállításig, ahogyan eddig is tettük. Ünnepnapon ingyenes a tárlatlátogatás, mihelyst a mise és bérmálás után kinyitják az új helyen, a templomtól a Rege cukrászdához levezető lépcső fordulóján. A kolostor épületét tatarozzák: csak így, meztelenül, vakolatától megfosztva látható igazán, mennyire szükség van a teljes karbantartásra.
A kiállításra ismerősként belépőt Udvardi Erzsébet eltéveszthetetlen fényei fogadják: a mesterséges fény számlálhatatlan variációban csillan meg a képeken és a zárt szobákban új életre kel a kívülhagyott vízi villódzás. Eredetében eltéveszthetetlen, ahogyan egészen másként, mégis ugyanúgy, mint Badacsonyban Egry József képein. Itt azonban a fények eredete a transcendens és világi visszfény a vízé és a jégé, hogy eszközként használva a sugarakat, egyáltalán megközelíthessük az eredet valóságát. Angyalok és szentek, új imádságos könyv illusztrációi, régi és friss gyászok megjelenítései. Mindaz, ami volt és van, amiről tudunk és amit el nem felejthetünk, azaz a teljes, nemcsak a világi valóság.
Udvardi Erzsébet számára egy-egy bibliai jelenet ugyanúgy a fény forrása, mint ahogyan fényt közvetít egy természeti jelenség, vagy ahogyan fénybe vagy fénytelenségbe öltöznek a szentek, a hősök és az egyedül maradottak: a fény és az árnyék - az élő és az elhagyó differenciálódik a képen. Villódzik a víz és csillog a világ. Megszámolhatatlan változatosságban, ahogyan a Balaton felett felhőket hajtó szél alatt pillanatról pillanatra változik a táj, a füvek hajlása, a virágok és az élet.Ilyenkor, Pünkösdkor, amikor minden felfénylik és amikor mindenütt fú a szél... - DI - a digitális fotókat a szerző Pluzsik Tamás gépével készítette |
