|
Szakadékokkal teli fénykor Épület- és galériaavatás a Templom u. 18-ban
A Körmendi-Csák Kortárs Magyar Művészeti Gyűjtemény
kiállítótermei épületének ünnepélyes avatására sokakat elhozott a
szép
szeretete a Templom u. 18-ba.
 Az épület új tulajdonosai dr. Körmendi Anna ügyvéd és Dr. Csák Máté építész igen boldogok, hogy a város egyik jelentős, történelmet idéző, különleges szellemi és építészeti értékeket felvonultató épületét, a hajdani Artner Palotát tudhatják magukénak, és minden igyekezetük arra utal, hogy - úgy, mint budapesti három galériájukban - Sopronban is a kortárs művészek kapnak bemutatkozási lehetőséget. A június 3-i megnyitón a kortárs magyar művészet több jeles képviselőjének társaságában nyílt meg a földszinti kiállítótermekben Gyarmathy Tihamér Kossuth-díjas festőművész akadémikus, Ardai Ildikó Ferenczy Noémi-díjas iparművész textil, Buczkó György Munkácsy-díjas iparművész és Mata Attila Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása. Az emeleti termekben a Körmendi-Csák Kortárs Magyar Művészeti Gyűjtemény anyagából kap ízelítőt a látogató. Az udvaron Párkányi Péter Lassított lónézés szobra áll.  A méreteiben, berendezésében soproni viszonylatban egyedülálló, a tulajdonosok által szerénynek mondott - ám mégis lenyűgöző - képzőművészetnek hajlékot adó palota még nem készült el teljesen, de így is teljes pompájában ragyog. A házavató beszédet Dr. Máthé Gábor tanszékvezető professzor, az Országos Választási Bizottság elnöke tartotta. Sopronról szólva idézte a történelemnek azon sorsfordulóit, amelyeken a város hihetetlen erkölcsi magaslatokról tett tanúbizonyságot. A Civitas Fidelissima rang a Velence - városok városa - Serenissima rangjával szinoním kategória, mindabban a méltóságban és tiszteletben, amelyet korszaktól függetlenül mindig is parancsolnak.  A város az európai kultúrkör része, az európai civilizáció maradandó alkotása, élő történelem. Ezt az élő történelmet idézte a továbbiakban dr. Máthé Gábor, felelevenítve az Artner Palota 266 éves történetét, amely Sopron életében meghatározó szereppel bíró polgárok, családok életével fonódott össze. Csatkai Endre Sopron és műemlékei című könyve szerint az épület egy különleges értéket hordoz. Ezek az Artnerek a soproni polgárok közül népes családdal és gazdagságukkal emelkedtek ki, s ez biztosította számukra, hogy 300 éven keresztül nem volt olyan eseménye a városnak, amelyben ők meghatározóan ne szerepeltek volna. Mindez a ma számára is példaértékű.  Dr. Csák Máté a művészetekhez való kötődéséről elmondta, hogy a történelemnek ebben a mélypontokkal és magasságokkal tűzdelt korszakában az emberiség egy különleges - szakadékokkal teli - ám mégis fénykorát éli. Ebben a korszakban az igazság keresésének két útja van. Az egyik a tudomány, a másik a művészet. Így, építészként több száz lakást, épületet - köztük remekműveket - megépített. A művészetet - zenét, balettet, színházat, filmet, szobrászatot, festészetet - pedig az igazságkeresés nagyon sajátságos útjának tartja. Annál is inkább, mivel ő maga is naponta fest. A festészetben magabiztos, kritikus és kíméletlen. - Nem félek attól, hogy a táblakép mint olyan elhal, csak azt nem hiszem, hogy valaki évekig festeget egy Mona Lisá-t, és ezzel a világ folyásába beleszólhat. Mert aki ma nem alkot rugalmasan, könnyen, elegánsan, - ugyan belső vívódásokkal - de kívülre magabiztosan és sokat, az a XX. század végén nem tud híressé válni- véli dr. Csák Máté. szöveg és fotó Tóth Éva |