CyberPress.Sopron

Még csak augusztus végét írjuk és íme, néhány iskola máris kihasználta, lévén, hogy felújítési munkákra úgysem futotta a büdzséből, így azok el sem húzódhattak. Máris meg lehetett kezdeni a tanítást. Tankönyvek is vannak bőven - szegény diákok, lehet cipelni és szegény szülők, lehet vásárolni. Szabad a pálya! Vannak iskolák, melyeknek diákjai még szabadon lófrálnak és csak 3-4 nap, esetleg egy hét múlva kezdik a szenvedést. Nekik tovább tart. A tanáraiknak is.

Lehet, hogy meg kell magyarázni a képet?
Valahogyan úgy vagyunk a bizonyítvánnyal, mint az árvízjelzéssel:
mindig utólag húzzuk a rovátkákat.

Kezdődik tehát az 1999/2000-es tanév. Amennyire a számítógéphasználók - köztük magam is - jó néhány napot azzal töltöttünk, hogy kivédjük a 2000. év fricskáját,amit az orrunkra mért, akik úgy odanőttünk a masinához, az iskola csak úgy elkezdődik. Igaz, hogy a pedagógusok a kormány szerint reálbérnövekedést érezhetnek a tanévvel egyidőben, de mégis halk ez az évkezdet. Lehetett volna az ezredév - nem évezred! - fordulóra annyi mindent igérni: tanulmányi eredmény növekményt, IQ növekedést, ugrásszerű magatartás-javulást, mozgalmat indítani mondjuk "2000 ötöst az új ezredévig!" zászlóval. De nem hangzott el semmi. Pedig gondolkodtam egy nyílt levélen, hogy népjóléti minisztert cserélek oktatásira, esetleg ráfizetéssel... Aztán eszembe jutott a Hofi mondás (Tud úszni? És ha megfizetem?)... a kezdeményezés elmaradt.

Halk ez az évkezdés. Valahol bennünk van a felismerés, hogy a fordulópontot nem a jeles és kerek években, hanem valahol magunkban kell keresni.
Egy évvel ezelőtt arról írtam, hogy a kréta végén egy ember van.
Megtaláltuk-e már azt az embert és megfogtuk-e a krétát tartó kezet? Hogy gyermekkezet? Ki beszél itt gyermekről? Egyrészről már alig van gyerek és holtbiztos, hogy hat év múlva még sokkal kevesebb lesz.
Kik azok, akik azt hiszik, hogy a szeptember elseje a gyermekek napja? Ki az az elvakult, aki gyermekeket akar tanítani és nevelni, amikor Magyarország tele van analfabétákkal, számolni nem tudó felnőtt emberekkel?

Csak azt szeretném a mindenki számára hallható suttogással elmondani az őszi tanévkezdés csendjében, hogy talán kezdjük magunkon, felnőtteken, talán tanuljunk meg számolni, írni, olvasni. Elég rossz bizonyítványokat szedtünk össze az elmúlt időben.