|
Adalék a marketinges mélypszichológia sikeres fogásáihoz Képek és kerámiák
Amennyiben az összes többi mellett, az üzleti szempontnál fontosabb nem létezett - és ugyan miért létezett volna - a Plaza Galéria újabb átköltöztetésénél, szóval az említett szempont sehol máshol nem érvényesülhetett volna jobban, mint a nyitott, nagy össznépi gyorsétkezde szomszédságában. Tisztára a tudatalatti szintjén működő mélypszichológia. Mert ugye, miközben az ember a sült krumpliját a ketchupba mártogatja, minduntalan a galériára téved a tekintete. Aztán már jóllakottan, a három decis piros papírpohár széndioxid tartalmának - egyébként cseppet sem környezetszennyező - légbe bocsátása, illetve fogvájózás után, valószínűleg maga sem tudja miért, az irányt egyenest a galériába veszi. És ugye "jóllakottan más a világ" alapon, könnyebben áldoz a művészetek oltárán is.  A sztárvendéges nyereménysorsolások szintén a galéria szomszédságában zajlanak. Bár a legutóbbi kiállításmegnyitó közönsége ennek nem elsősorban az előnyét élvezte. Történt ugyanis, hogy a megnyitót követő percekben a gyanútlanul nézelődő közönséget a szép lassan leereszkedő rács bezárta a kis terembe, hogy majd - élménynek az sem utolsó - a szerviz-kijáraton távozhasson.  S míg az előző helyszínen a szemközti butik neon-reklámjának visszatükröződése adott esetekben lehetetlené tette a fotózást, az új helyszínen, hála az elhelyezésnek ez a gond megoldódott. A fotózás minőségét pedig a technika mai fejlettségi szintjén a mindent átható konyhaszag - amely azért mind összetételében, mind minőségében más, mint az egyszerű ételszag - nem befolyásolja. Eme új - valószínűleg ruhásbutik számára az említettek miatt is alkalmatlan - környezetben nyílt meg Széles Anna kerámiáit és Felvinczi Attila grafikáit és olajfestményeit bemutató tárlat.  A tárlatot kétségtelenül Felvinczi Attila képei uralják. Nem csak az elfoglalt falfelület arányát tekintve, merthogy a kerámiák kiállítására szolgáló posztamensek alsó talapzatához, a leggazdaságosabb helykihasználás elveinek érvényt szerezve, szintén képeket támasztottak a rendezők. Imígyen a többfunkciós posztamens innovatív jellegű megalkotásának lehet tanúja a részletekre is figyelő műélvező. Első ránézésre nagy utazó lehet a festő, hiszen képein fellelhető Velence minden mennyiségben, minden elképzelhető stílusban és színben, Rouen, Assisi, Szicília, Istria, a római Colosseum, a Tower Bridge, Mont St. Michelle, majd Nagyszebentől és a torockói várromtól a kiskúnsági tanyán át a Tisza mentéig minden. Miközben kitartóan keresem az azonos árfekvésen kívüli valamely más közös vonását is a képeknek, a marketinges mélypszichológia sikeres fogásának - pattogatott kukoricát desszertező - mintapéldányai árasztják el a galériát. Sehrschönőzés sőt, mi több wunderschönőzés közepette gyorsan két képet schillingért leakasztatnak, becsomagoltatnak. Két Velencével kevesebb, ám van helyettük másik, hasonló.  Mindezek után próbálok Széles Anna kerámiáira koncentrálni. A vázák gyúrt, nem korongozva készített, amorf formák. Harmonikus színviláguk, az applikált, színes díszítőelemekkel érdekes iparművészeti alkotások. S minthogy a hely szelleme rám is hat, a kerámiák árcímkéinek láttán, két dolgon csodálkozom el. Nevezetesen, hogy a piac szabályozta árak ellenére nagyságrendileg azokat mégis csak eltévesztette valaki: Hogyan lehet az, hogy a festmények ára a kerámiákéval vetekedik? Hiszen ez utóbbiak legalább iparművészeti alkotások. Ám kifelé jövet a leginkább mégiscsak más zavar. Attól tartok, hogy az én kabátom is már menzaszagú. szöveg és fotó Tóth Éva |