CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2000. május 30., kedd 00:00

Az Ünepi Könyvhéthez

Szávai Géza: Oszlik a bál

Szávai Géza: Oszlik a bál

Pont Kiadó, Budapest
llusztráció: Nagy István: Fűkaszálók
Pár évvel ezelőtt egy nyugat-németekkel folytatott tárgyalás során, amikor ugyan már nem volt használatos ez a kategória, de mégis mindenki egész pontosan tudta, hogy elsősorban üzleti, de sok egyéb szempontból sem lényegtelen, hogy a szemben ülő tárgyalófelek Németország mely részéről hozzák(?) a pénzt, szóval ezen a tárgyaláson egy földtulajdoni kérdés merült fel.
A külföldi partnerekkel való egyezkedéskor ravasz, és némileg könnyen átlátható fogás a magyar fél részéről, hogy az adott nyelv birtokában is szívesen választ inkább semleges pályát, mondjuk ez esetben - pofátlanul - felajánlja, hogy mitőlünk akár franciául is tárgyalhatunk, azért, hogy aztán lekezelő modorral - ugyan nekünk mindegy - az angolba egyezzen bele.

Szóval a nyugatnémetekkel angolul tárgyalva, szóba kerülvén azon történelmi-társadalmi események végterméke, amelyeket mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek nevezünk, és amelyek másképpen Szávaival szólva a kollektivizálással jelentek meg - nem fogják elhinni - a tárgyalófelek, különös tekintettel az említett végtermék létrejöttének folyamatára és tulajdonviszonyainak meghatározására, nem értették, hogy miről beszélünk. Hanyag mozdulattal, magabiztosságot színlelve - tolmácsok rémálma! - a szótárt is felütöttük. Nem értették.
Szávai Géza, immár második kiadásban, Könyvhétre megjelent, Oszlik a bál című regényében mindezt a folyamatot még akkor leírta, amikor ennek megjelentetésére a legcsekélyebb esélye sem volt meg. A csökönyös székely magángazda "meggyőzése", a "szocialista fejlődés útjára terelése", csakis az ő érdekében történik. A módszerek ismertek, az eredmény is. Kegyetlen az utazás: addig utazik, addig utaztatják, amíg alá nem írja. Meg kell értenie, "nincs kitérés, nincs menekülés, képzelődés, hogy az ember kitérhet - a koreszmék elől sosem lehetett kitérni…előbb az apróságokkal kell kezdeni, aztán csak hozzászokik az ember ahhoz a valóságos helyzethez, hogy lőttek a magándolgoknak."
Az utazással Molnár Vencel személyisége törik darabokra és a hagyományos székely közösség; identitásában inog meg a falu.
Utaztatják azóta is őket és minket is. Terelgetnek minden irányba. Nem akarok menni, mondom - és érzem, hogy visznek. Látom, hogy más irányba, mint mondják. Aláírom, kiszállhatok. Azért mégiscsak fejlődött a világ, finomultak a módszerek.
Évekkel ezelőtt első kiadásban, akkor még Utójáték címmel már egyszer járt a kezemben Szávai Géza regénye. Prófétikus momentumait túlzottan pesszimistának találtam. Hát, nem voltak azok. És én is ki szeretnék szállni.

Kép és szöveg: Tóth Éva