CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2000. október 09., hétfő 00:00


Szovátai festőművész akvarelljei az Erdélyi Házban

Kuti Dénes

Szovátai festőművész akvarelljei az Erdélyi Házban
Kuti Dénes

Kuti Dénes 1976-ban a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, azóta Szovátán él és alkot. Festményeit ihlető táj a csodálatos Sóvidék.


Sz. Nagy Sándor festőművész megnyitó beszédet mond

Az ókori Róma máig létező útmaradványai, feltárt aknaüregei, bányászeszközei, érmék és egyéb leletek tanúskodnak arról, hogy a rómaiak fontos hadiútja vezetett erre, amely mellett sóbányászattal foglalkozó állandó állomáshelyük volt. A középkorban Erdély függetlenségét arannyal és az itt bányászott sóval fizették meg.
Orbán Balázs A Székelyföld leírásában Szováta és környékének természeti kincséről, a sóról így ír: "Más országokban ahhoz csak terhes munkával jutnak, nagy erőfeszítéssel hatolnak be a föld gyomrába, vagy mesterségesen állítják elő, míg Székelyföldön egész hegyláncolatokat alkotva emelkedik a föld szintje fölé".

Jól szervezett, homogén közösség a székely faluközösség. Sokadalmak, vásárok alkalmával a legtöbb famunkát a sóvidékiek vitték: a fenyőfából készült lajtorjákat, faragott gerendákat, esőcsatornákat, a siklódiak, kümödiek, szolokmaiak készítette villákat, gereblyéket, tilolókat, sulykokat, vetőszeget, osztovátát, mángorlót, orsót és jármot. E leleményes falvak lakói építették a csodálatos gerenda- és borona házakat, díszes tornácokkal faragott oszlopokkal. Kós Károly egy egész könyvet írt a Kis-Küküllő vidéki csodálatos népi építkezésről.


Kuti Dénes alkotásaiban e vidék érintetlen természeti szépségeit tárja elénk. A jelenkori főutak elkerülték e vidéket, s talán ennek is köszönhető, hogy a Sóvidék jellegzetes építészeti remekei - a mára többnyire elnéptelenedő falvakban - megmaradtak. Az erdőszéli táj, a kanyargó erdei utak, fedett hidak szintén a művész érdeklődésének középpontját képezik. Dokumentarista szerepet vállalva igyekszik megörökíteni az utókor számára a remek formájú falusi házakat környezetükkel, udvari épületeikkel, kapuikkal.

A zsindelytetők, a fehérre meszelt világító falak, a gémeskutak, a fedett és boltíves faragott gyalogkapuk, terméskőből rakott magas házalapok, kőfalak mind-mind a Sóvidék sajátos és hagyományos formái. E gazdag formavilágot Kuti Dénes mesterien kidolgozott színvilága emeli művészi szintre.
Zöldjei mozaikszerűen vibrálnak, optikailag mégis szerves egységet képeznek, a színhatás fokozásának technikája figyelemre méltó. Mindez a falusi - többnyire alsó- és felső-sófalvi - utcarészletekre, tornácos házakra, udvarrészletekre érvényes.


Az akvarelltechnikával készült, különböző felületű - köztük zsírpapírra festett - képek színvilága, kidolgozottságuk ellenére, az említett formakultúra autenticitásának tényével együtt is a tájképek - erdőrészletek, domboldalak, fenyvesek - esetében szokatlanul hat. Míg Kuti Dénes falusi utcaképeinek különleges, kevert zöldjei hitelesek, addig a tájképein - értsd nem utcarészletek - ugyanezen fénnyel teli zöldek valószínűtlenül, sőt idegenül hatnak. A sóvidéki erdők, fenyvesek, tisztások, legelők még verőfényben sem ilyen zöldek.
A mindent domináló, idegenül ható színvilág akár üzenetértékű is lehetne, amennyiben valakinek a dekódolás ez esetben sikerülne.

A képek szemlélése során előnyben feltétlenül azok voltak (vannak), akik nem jártak még a Sóvidéken, akik nem látták, amint - Orbán Balázzsal szólva megint - "a fellegekig emelkedő havas-csúcsok csodás alakzatú sziklaormait sötét fenyvesek koronázzák, míg alantabb a hegységeket ős tölgy- és bükkrengetegek árnyalják."
Talán ők azok, akik érzelmi kötődéstől mentesen és a hely ismeretének hiányában nem kapták fel a fejüket a művész azon kijelentésere sem, hogy ő valójában az olajtechnikát kedveli, és többnyire azt műveli. Talán ez lehet tájképei esetében a színvilág "értelmezésének" kulcsa.

Kuti Dénes festőművész kiállítása október 19-ig látható az Erdélyi Házban, a Fövényverem utca 15. szám alatt.