|
Szovátai festőművész akvarelljei az Erdélyi Házban Kuti Dénes
Kuti Dénes Kuti Dénes 1976-ban a Kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, azóta Szovátán él és alkot. Festményeit ihlető táj a csodálatos Sóvidék. 
Sz. Nagy Sándor festőművész megnyitó beszédet mond Az ókori Róma máig létező útmaradványai, feltárt aknaüregei,
bányászeszközei, érmék és egyéb leletek tanúskodnak
arról, hogy a rómaiak fontos hadiútja vezetett erre, amely mellett
sóbányászattal foglalkozó állandó állomáshelyük volt. A középkorban
Erdély függetlenségét arannyal és az itt bányászott sóval fizették
meg.
Jól szervezett, homogén közösség a székely faluközösség. Sokadalmak, vásárok alkalmával a legtöbb famunkát a sóvidékiek vitték: a fenyőfából készült lajtorjákat, faragott gerendákat, esőcsatornákat, a siklódiak, kümödiek, szolokmaiak készítette villákat, gereblyéket, tilolókat, sulykokat, vetőszeget, osztovátát, mángorlót, orsót és jármot. E leleményes falvak lakói építették a csodálatos gerenda- és borona házakat, díszes tornácokkal faragott oszlopokkal. Kós Károly egy egész könyvet írt a Kis-Küküllő vidéki csodálatos népi építkezésről.  Kuti Dénes alkotásaiban e vidék érintetlen természeti szépségeit tárja elénk. A jelenkori főutak elkerülték e vidéket, s talán ennek is köszönhető, hogy a Sóvidék jellegzetes építészeti remekei - a mára többnyire elnéptelenedő falvakban - megmaradtak. Az erdőszéli táj, a kanyargó erdei utak, fedett hidak szintén a művész érdeklődésének középpontját képezik. Dokumentarista szerepet vállalva igyekszik megörökíteni az utókor számára a remek formájú falusi házakat környezetükkel, udvari épületeikkel, kapuikkal. A zsindelytetők, a fehérre meszelt világító falak, a gémeskutak, a
fedett és boltíves faragott gyalogkapuk, terméskőből
rakott magas házalapok, kőfalak mind-mind a Sóvidék sajátos és
hagyományos formái. E gazdag formavilágot Kuti Dénes mesterien
kidolgozott színvilága emeli művészi szintre.
 Az akvarelltechnikával készült, különböző felületű - köztük zsírpapírra festett - képek színvilága, kidolgozottságuk ellenére, az említett formakultúra autenticitásának tényével együtt is a tájképek - erdőrészletek, domboldalak, fenyvesek - esetében szokatlanul hat. Míg Kuti Dénes falusi utcaképeinek különleges, kevert zöldjei hitelesek, addig a tájképein - értsd nem utcarészletek - ugyanezen fénnyel teli zöldek valószínűtlenül, sőt idegenül hatnak. A sóvidéki erdők, fenyvesek, tisztások, legelők még verőfényben sem ilyen zöldek. A mindent domináló, idegenül ható színvilág akár üzenetértékű is lehetne, amennyiben valakinek a dekódolás ez esetben sikerülne. A képek szemlélése során előnyben feltétlenül azok voltak
(vannak),
akik nem jártak még a Sóvidéken, akik nem látták,
amint - Orbán Balázzsal szólva megint - "a fellegekig emelkedő
havas-csúcsok csodás alakzatú sziklaormait sötét fenyvesek
koronázzák,
míg alantabb a hegységeket ős tölgy- és bükkrengetegek árnyalják."
Kuti Dénes festőművész kiállítása október 19-ig látható az Erdélyi Házban, a Fövényverem utca 15. szám alatt. |