|
Ha nem is tisztán merkantilista, ha nem is tisztán partikuláris... Kultúránk az ezredév fordulóján
Ha nem is tisztán merkantilista,
ha nem is tisztán partikuláris...
Magam nem tervezek túlságosan előre. Egy hónapot még valamennyire előre látok, de hosszabb távra? Nem, azt már nem tudom megmondani, csak nagyon kiemelkedő események várásakor, hogy - mondjuk - két hónap múlva ott szeretnék ülni és esetleg tudósítani. Miért is mondom mindezt? Talán azért, mert ellentétes tendenciákat érzek érvényesülni a helyi társadalom kultúra-fogadásában is. Közben emlékezem és összehasonlítom az események tartalmát. A helyi programajánló eddigi gyakorlatában - éppen az év végi dupla szám kivételével - egy-egy hónap eseményeit tette közzé. Most már februári ajánlatokkal sikerül csak kitölteni a helyet. Mintha nemcsak véleményben, szemléletben, felfogásban parikularizálódna (alkotna csoportokat) a társadalom, de hasadás keletkezne az egyénben is, hogy most éppen társadalmi vagy családi életet él, kulturlény-e az adott időszakban vagy mérhetetlen szeretetének mindent elborító kiáradását szeretné koordinálni, nehogy valaki is kimaradjon belőle a rokonságból. Ennyire feloldhatatlan ez az ellentét? Nem lehet egyeztetni a belső töltődést és a másoknak adást?
Muszáj pont a kultúráról írnom? Az események látogatottsága is csökken. Mármint a kulturálisnak nevezhető eseményeké. Ide pedig magam nem számítom hozzá, ha egy, a hirdetetthez hasonló nedű mértéktelen fogyasztói közé telepíthető budikat helyeznek el, és már nem csak egymás nadrágszárába engedik a túlfolyni kívánó felesleget. Sok rendezvény feltételeinél fogva nem alkalmas arra, hogy rétegigényeket elégítsen ki, a feltételek pedig a közelmúltban is tömeges kultúrigényre méreteződtek. Ezek közül kellene talán bevallott értékrend szerint hozzáférhetőbbé tenni többet. Addig, amíg a "vagy kultúra - vagy ebéd" dilemmája a többség számára megszűnik. Remény mindig van rá, hogy helyes választás esetén azon nagyon kevés rendszerek közé kerülünk a történelemben, amiknek-akiknek nem kell utólag szégyellniük választásukat... |
Talán nem volt ilyen
mértékben hisztérikus régen a karácsonyi bevásárló kampány? Ma reggel
a hirdetések eddigi "csúcsát" döntötte meg az a szlogen, melyben azt
halljuk, milyen természetes és modern, ha egy lány nem apáca,
családanya, bomba csaj akar lenni, hanem egy pohár sört akar inni.
Igen, ez a nőiesség csúcsa, az új ideál, a harmadik ezer-év Jeanne
d'Arc-jainak kimeríthetetlen forrása. Mármint a sör. Mindig tanulok.
Nem restellem.