CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

1999. március 19., péntek 00:00


Vendégünk volt a KORUNK

Az Erdélyi Körben

Vendégünk volt a KORUNK

Az Erdélyi Körben


A Korunk folyóirat az erdélyi magyarság legjelentősebb kulturális, társadalmi útitársa 1926 óta. A Kolozsvárról érkező Kántor Lajos főszerkesztő, valamint munkatársai Láng Gusztáv és Balázs Imre József mutatták be a folyóiratot, amelynek szellemisége, színvonala még a legdurvább diktatúra éveiben sem tört meg. Akkoriban a cenzúra kijátszása volt a legkeményebb munka. Ma a gazdasági függőség nagyobb minden korábbinál. Az anyaországban az értelmiségi elit köreiben közel 100 (!?) előfizetője van a lapnak…

Kántor Lajos főszerkesztő a lap bemutatását nem terelte irodalom-, vagy sajtótörténeti síkra. Az Erdélyre jellemző mai politikai helyzetbe igyekezett behelyezni a lapot. Az - általában - ilyenkor szokásos hosszabb lélegzetű történelmi áttekintés helyett csak a közvetlen közelmúlt eseményeit vázolta, a mai politikai közhangulat érzékeltetésére, nagyon bölcsen időt és teret hagyva a mai erdélyi értelmiséget foglalkoztató változva-megmaradni gondolatok, életérzések előadásának.

De érdekelhet-e ez ma valakit Sopronban? Sopron - Kolozsvár 700 km. Itt a nyugati végeken van-e közünk ahhoz, hogy Erdélyben a magyar (vagy éppen a román) értelmiség mivel küszködik?
A mi erdélyi világképünkre általában az a gondolkodásbeli zártság, konzervativizmus, jellemző, ami a múlt század végét idézi.
Pedig a mai erdélyi közvéleményben mindinkább erősödik egy hang, amely bizonyos változásokat sejtet. Kántor konkrétan kimondja: az erdélyi összlakosságnak mindinkább gazdasági, társadalmi érdekévé válik egyfajta autonómia megteremtése. Hogy ennek nincs politikai realitása? A nyolcvanas évek közepén hitte-e valaki, hogy a rendszerváltozásnak van politikai realitása? Változó erdélyi világkép, változó közhangulat.

És újra a kérdés: van-e mindennek időszerűsége Sopronban? Láng Gusztáv irodalomkritikus, egyetemi tanár, hallgatóságának összetételét felmérve rögtönöz egy irodalomtörténeti kiselőadást. Transzilvanizmust emleget. Manapság mindenkit Európára függeszti tekintetét, mindenki Európába igyekszik. Transzilvanizmus - regionális gondolat, régió, szülőföld - rettenetesen provinciális! Kik ennek az eszmeiségnek a képviselői? Makkai Sándor, Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Jékely Zoltán. E névsor láttán következik a transzilvanizmus újraértelmezése, a regionalitás újraértelmezése. Mitől erdélyi egy író? Nem attól, hogy ott született, sem attól, hogy Erdélyről ír. Vállalni az erdélyi sorsot: számos nem Erdélyben született, vagy nem ott élő költő, író művében fellelhetők a transzilvanizmus vonásai. A transzilvanizmus egy válságközérzetből, kényszerből született identitástudat. Önkéntelenül adódik a történelmi párhuzam: Erdélyben nem adatott meg a népszavazás lehetősége.

A regionalitás újraértelmezése általánosabb érvényű gondolatokat szül. Kezdetben voltak a régiók, majd létrejöttek a nemzetállamok. Úgy tűnt, hogy a régiók eltűntek, és a regionális értékek feláldoztattak a nemzetállam oltárán. Pedig szívósan tovább éltek egy szubkulturális szinten. Amit a nemzetállam identitástudatként kínált a nemzetnek, az ideologizált identitástudat volt és a tudatalattiban a latens regionális identitástudat létezett.
Szükség van a regionális identitástudatra ? . Érdekes-e a kérdés Sopronban? Túléli-e a regionalitástudat a nemzetfejlődési szakaszt? Akinek Sopron a szülőföldje az elsősorban soproni; azután dunántúli, majd magyarországi, majd európai. A regionális identitástudat empirikusan kialakult, kitörölhetetlen. Sopron mit jelent a soproninak. És kialakítható-e, ha új hazát választ az egyén? - ezt már a hazatelepült, újrahonosított (!) magyar kérdezheti, és lelke mélyén kérdezi is. Európai identitástudat? Van ilyen?

Láng Gusztáv kifejtette azt a véleményét, hogy a régiók elkülönülési folyamata szükségszerűen végbe fog menni Romániában.
Talán ez a jövő Európájának képe: régiók egymás mellett a másság tisztelete, a tolerancia, a pluralitás jegyében. Kultúrák sokszínűsége, amelyek nem megosztják, hanem gazdagítják egymást.
Makkai Sándor 1931-ben a nemzet lelki revízióját hirdeti meg. Ez még ma is, itt is időszerű.


- Tóth Éva -