|
a drót,az üvegszál-fény-lézer és a kinyújtott kéz
Kommunikáció, de milyen fokon?
a drót, az üvegszál-fény-lézer és a
kinyújtott kéz
Kommunikáció, de milyen
fokon?
Grafika: D. Hoffer E.
Mi kell a kommunikációhoz? A legfontosabb nyilván a két fél,
akiket az egymásnak közlendő és az igény a párbeszédre valamilyen
módon összeköt.
Mint cseppben a tenger, egy-egy összeköttetésben benne van egész
világunk: tendenciák olvashatók ki belőle, jellemezhető az ember, aki
az individualizációval együtt veszni érez valamit korábbi önmagából,
és ezt a technikai tökély megvalósításával szeretné valamiképpen
orvosolni.
Jelentős táborok alakultak ki - időben megelőzve a virtuális
cyber-tér kialakulását -, és miközben a sátrak együttese nem
értelmezhető ma már földrajzi egységként, mégis szellemi szögesdróttal
fonták körül magukat a táborok lakói.
Egyidőben azzal, hogy belső torzulásaink tükreként jelennek meg a
reklámok a médiában, és a bitek elképzelhetetlen többszörösére rúgnak
az összekötő szálak kapacitásai - az adatok iránya nem változik-,
kulturális tartalmuk és a magukat elszigetelők aránya talán nő.
A demokrácia vélemény-nyilvánítási szabadossága odáig terjed, hogy
már nyíltan felvethető annak jogossága: szabad-e egyáltalán két tábor
között kommunikálni; és kétségbe vonható az érintkezésnek minden
formája, mely a Föld szellemi parcelláit kohéziós erőként egybe
tartaná.
Ugyanakkor a cybertér résztulajdonosa két adatsor között felmentve
érzi magát minden más típusú kapcsolattól. Ma már nem lenne túlságosan
meglepő, ha a levelezőlisták szellemi fogságában vegetáló a
szünetmentes tápegység kimerülése után szobájából kilépve a teljes
atom-sivatagban találhatná magát.
Hétköznapi formában is, de ami a legmegdöbbentőbb, "hivatásos"
körökben is a meglepetés erejével hat az egy pohár víz hatása a
betegre, az udvarias gesztus a találkozáskor, az érdeklődés a puszta
megléten (a "how do you do"-n) kívül.
Mielőtt bárki is belemagyarázná ebbe a kis írásba a szándékot,
hogy minden technika csak rossz lehet, szeretném kijelenteni, hogy nem
így gondoltam. Pusztán azt állítom, hogy van, ahol a valóság tere
mással nem pótolható, és vannak olyan kapcsolat-hiányok, melyek elvi
szinten létezését nem az összekötő drót (üvegszál, fény, lézer stb.)
kapacitása, hanem a belátó szeretet, a kinyújtott, segítő kéz
aktivitása szünteti meg.
Minden olvasónkat szeretettel hívom és várom a
Magyar Kultúra Napján, január 22-én, szombaton 18 órakor a volt
Vármegyeháza (Fő tér 5.) dísztermébe, ahol Dr. Gimesi Szabolcs
polgármester úr megnyitásával, a Fidelissima kórus és S.Tóth József
színművész úr közreműködésével ünnepséget rendez a Kálvin Kör és a
KÉSZ Soproni Csoportja. Az alkalmat megtisztelők Dr. Várszegi Asztrik
OSB püspök, pannonhalmi főapát előadását hallgathatják meg
A hagyomány üzenete a mának
A kommunikáció kultúrája
címmel.
- DI -
|