|
Ezekben az alkotásokban semmi nem egyértelmű Kerekes Gyöngyi és Újvárossy László az Erdélyi Házban
A cikk képi anyaga Újvárossy László munkáit mutatja be. Kerekes Gyöngyi és Újvárossy László a nyolcvanas évek
azon nemzedékének képviselői, akiknek lázadó szellemisége a
szabad gondolkodást, alkotást tiltó rendszerrel szembehelyezkedve a
tradicionálisnak mondható képzőművészeti irányzatokkal
is szemben találta magát. A szabadon működő alkotói gesztusok olyan
öntörvényű világot teremtettek, ahol a mindenkori hatalom
kontrollja működésképtelenné vált.
 Másrészről művészi útkeresésükben szintén közel álltak ahhoz, amit a képzőművészetben lázas újításnak neveznek, kiforrott művészként kezdeti elveikhez hűek maradtak később is. Ma már nemcsak a képzőművészet klasszikus kifejezésformáinak képviselői fogadták el az egyetemes modern képzőművészeti köztudatba is nehezen beépülő - installáció, performance, happening - műfaji megnyilvánulásaikat, hanem nemzeti és európai szinten elismerik és értékelik munkásságukat.  Kerekes Gyöngyi munkáiban nagy szerepe van a véletlennek; az elképzelt kompozíción a pillanatnyi érzelmi-indulati állapot hagy nyomot. Geometrikus formái, képi elemei a kép síkján kívül is folytatód(ná)nak. Az alkotói én múlékonyságba ágyazott egyensúlykeresése jelenik meg a képekben.  Újvárossy László a múlandósággal való küzdelemben keresi az örökkévalóság jelképeit, szimbólumvilágot alkot, saját szimbólumokat definiál. Korunk eklekticizmusát klisékbe burkolja. Kifejezési módszerei a neoavantgardból merített attitűd, a posztmodern valóságot átértelmező figurativitás, a komplementaritás adta egyensúlykeresés.  A fajsúlyos kortárs képzőművészetnek a hétköznapi tárlatlátogató - értsd nem szakmabeli - számára nehezebben értelmezhető és értékelhető művei az összehasonlítás, azonos mértékkel való megmérettetés sanszának hiányában legtöbbször az értetlenség, esetleg rácsodálkozás, rosszabb esetben a teljes elutasítás reakcióját váltják ki. Kétségtelen, hogy a vizuálisan megjelenő gondolatok az értelmezés számtalan lehetőségét kínálják a befogadó számára. Ezekben az alkotásokban semmi nem egyértelmű; minden más, mint aminek látszik, sokszor érthetetlen - mint a kor, amelyben élünk. szöveg és fotó Tóth Éva |