CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: KultúrVáros

2000. február 26., szombat 00:00


maradt-e valami a következő hétre?

Kannibálok Európában

Maradt-e valami a következő hétre?
Kannibálok Európában

Grafika: D. Hoffer E.

Nem háborús emlékeket idézek, nem egy szerencsétlen expedíció vagy katasztrófa áldozatairól szól történetem. Még csak a házi mérleg igazoló szelvényét sem mutathatom be a sajnálatos (örömteli?) súlycsökkenésemről. Azt állítom mégis, minden ellenem szóló látszat dacára: ezen a héten is kannibálok jártak Európában.
Már a hét első napján elfogyasztották idegrendszerem vésztartalékait, amikor munkaértekezleten fenyegetéssel és hangos szóval próbáltak rávenni: dupla árat fizetve valamiért, alapvető érdekeimmel és egy új jogszabály szellemével (van ilyen egyáltalán?) ellentétesen döntsek, hogy más jól járhasson. Elfogyasztották egy délutánomat, idegsejtjeim még másnap is ekörül kattogtak, körbe-körbe. Akarva-akaratlan ahelyett is erre figyeltem, hogy munkámat végeztem volna.
Két nappal később telefon egy városi intézménytől, ahol a legkommunistább módon közölték velem, hogy tesznek az általam nagyra tartott ember véleményére. Miért? Azért, mert nem ő a főnök, aki ért is hozzá. Hogy Ő az, aki csinálja negyven éve, amikor a főnök még tojáshéjjal azon a bizonyos testrészen égi mezőkön ugrált, hogy Ő az, aki tesz valamit azért az ÜGY-ért, hogy Ő van ott és mindig az EMBER-rel? Nyicsevó! Két nappal később fél bocsánatkérő levél egy magyarázat kíséretében: az intézményben sok a felsőfokú végzettségű.
A magyarázat értelmezése: minden ettől a sok papírtól van, mert a végzettség sok mindennel nem egyenlő. Majdnem válaszoltam... Most már nyikorogtak az egymásba kapcsolódó nyúlványok az agyamban.
Az utolsó munkanapon kedves ismerősöm figyelmeztet, hogy Róla keveset írtam abban a cikkemben, amit másról írtam. Nem értettem, belefáradtam és most sem értem. Lehet ezt egyáltalán érteni? Nem is győztük meg egymást.
Most már csend van bennem, mondhatni elfogyott az élő anyag. Kiették a kannibálok.
Közben - hallom, valahol Európában -, tárgyaltak és öltek, mérgeztek, vádaskodtak és fenyegettek, kigúnyoltak és meg nem nyugtattak, mint magyart . A hét még nem múlt el és arra gondolok: még mi várható? Hol bújkálnak még európai ruhába bújt emberevők, hogy maradványaimat felemésszék itt, az egyesült(?), keresztény(??) Európa szegletén?
- DI -