Rovat: KultúrVáros
2000. szeptember 02., szombat 00:00
|
A válogatók szempontjai ismeretlenek Mi lesz a világ öröksége?
Graz valószínű. Már megpályázták, már biztatták őket, már határidőt kaptak. Amikor ma, életemben először, megláttam, valahogyan azok a fémhengerbe zárt üzenetek jutottak eszembe, melyeket egy-egy épület vagy akármi más talapzatába, űrbe küldött szonda rakterébe, Mári néni esti mondanivalójába beleférnek. Egyszóval minden. Eddig abban a tévhitben éltem, hogy a világörökség a szépség, az egy autónyi életen túl produkált szépség dicsérete, a látható és láthatatlan érték dokumentációja: felhívás hasonló értékű szépségek létrehozására. Csalódtam. Mert Grazot sok mindennel lehet megvádolni, de azzal, hogy szép, nem. Egy félresikeredett ipari centrum, aminek kinézeti hátrányát még mindig nem lehetett ledolgozni. Bár egy országrész fővárosa, mégis inkább egy nyugatiasított megyecentrum, villamossal, korszerűtlen és csak egyirányúsítva is alig működő úthálózattal, a provincializmus típusos jeleivel, de már tartalmazza a nagyváros kallódási lehetőségeit és mindazon embertípusokat, melyek szocializmus ide-kapitalizmus oda, de ott lézengenek együtt a diszkók oszlopos táncosnőivel - reggeli, takaró smink és esőben sötét szemüvegben - egy téren, más-más céllal, de egy "divatbemutató" részeseiként. Egy téli csalamádé ez a város: még Bécs egységességének unalma sincs meg benne, a változatosság azonban nem gyönyörködtet, a latin megállapítás tartalmát idézve, hanem idegessé tesz, fejkapkodóvá, olyan "mindent bele"-szerűvé. Pedig igyekszik is ez a város, rendezett két kiállítást is, mint amikor a jó tanuló rádolgozik, amikor a stréber duplán teljesít. Örököltük és örökölni fogjuk euro- majd világpolgárként ezt a várost, de nem tudom, lesz-e benne örömünk? |