|
Hát így élünk mi itt, Bergengóciában Székely Gyurka kiállítás a 78-as Galériában
Baj van. Szó érte a ház elejét. Valami lehet is benne, hiszen miniszterelnökünk is a helytelen imázzsal vádol, gyereket kérve és házat, autót ajánlgatva. Bűntudatos és önbüntető nép! Tessék már mosolyogni! Hogy nem tetszik tudni min? Nem baj! Ezt azonnal helyreteszük, hiszen fél-angolszász a kritika másik fele: nem vagyunk elég optimisták.  Ezt már könnyebben megmagyarázom. Ez az alap-ige minden napra. Ez van kiszögezve minden jövővel bíró gyermek szobájának ajtajára és minden olyan koponyabelső teljes felületén, melynek gazdája még dolgozni szeretne: "Keep smiling!" (Kííp szmájling!) Mosolyogj, tarts ki a mosolyodban, optimizmusodban, még ha beledöglesz is. Minden nagy nép ezt használja: az amerikai, amikor elnöke átveri, a japán meg még hajlong is hozzá, ha ledobják az atombombát. Csak mosolyogj! Légy optimista!  Miután nincs választásom, két oldalról is szorít a satu, Székely Gyurka kiállítására a 78-as Galériában már így érkeztem. Kétszer ugyan csaknem hasraestem a lépcsőn és átvert a kerámiaburkolat jelöletlensége. Ahol zökkenő van beépítve, hirtelen azt éreztem, a semmibe lépek. Nincs semmi baj, Sopron a váratlan meglepetések városa. Jöjjön hozzánk, mi meglepjük Önt! Már egy kicsit görcsölt az állkapcám, amikor a három szoba egyetlen őrére rámosolyogtam. Ő egy kicsit csodálkozott, aztán kiköpött, miközben a füstöt kifújta az ablakon. Felkapcsolta a lámpákat, lehet látogatni. Nem, nem szabad semmi rosszra gondolni, mert akkor lehervad a mosoly, oda az országkép, meg mit szólnak a külföldiek, a külföldi magyarok. Még azt hiszik, hogy itt semmi nem jó, hogy mi nem változtunk meg (eléggé)! Pedig itt aztán van optimizmus: villa villa hátán, kanál kés hátán, tükör tükör hátán, műanyag művészet hátán.  Földrajzi szélesség: évszakok, döcögésre gerjesztve négy snapszli ász formájában és kacagnivaló, földrajzi hosszúság: Szent Borbála almái maradhattak itt egy montázs formájában a múlt évről. Aztán minden elölről, jókedv, kacagás: villák kereszben és hosszában. Vicces szójáték, ráz a röhögés: ki gondolta volna, hogy az azonos alakú szavak ennyire mást is jelentenek. Hogy a villám az az én villám, tetszik tudni, amit a számba teszek, de amikor villámlik, akkor is ott a villám. Jó vicc! Remélem, kacag mindenki, főleg nyugaton, de lehet azért keleten is, amennyire oda eljutott a keep smiling. Zavarnak néha olyan dolgok, hogy pénzt szemezgető (pléh)pipinek tartanak (itt van gyermekkorom játéka teljes életapróságban), hogy szájbarágós módon magyarázzák meg, hogy mit sikerült "szellemiekben" elérni, úgy általában, de semmi baj, édes ez a pipi! Én már-még láttam működni is ilyent. Hát az fantasztikus! És döcög a hátam, ráz a nevetés, csorog a szememből a könny.  Nem is tudom, hogyan sikerült lekerülni az utcára. Letörlöm könnyeim, két könnyű pofonnal helyrehozom görcsberándult pofaizomzatom. Éljen a vidámság! Mosolyogj! Nagyon remélem, hogy ez már egy előremutató, optimista cikk. Csak a gyomromat nem sikerül "mosolygásra" bírnom. Mindig megmozdul, és szeretne ürességéből valamit kiöklendezni. Pedig én, tessék elhinni, betartottam a szabályt, derűlátó, optimista voltam. Lehet, hogy nem is az én optimizmusommal van a baj? Ha egyszer pont én tartom magam olyan szellemi fogyatékosnak, aki hajlandó átveretni magát, akkor is azzal van a baj? Nem lehet, hogy a valóság valami hasonló? szöveg és fotó -DI - |