|
Mennyivel is vagyunk lemaradva? Renoválják a Domonkos Templomot
Renoválják a Domonkos Templomot Talán két-három éve annak - ha jól emlékszem -, hogy a világsajtó hírt adott arról, hogy valami őrült, akit zseninek kiáltottak ki, a Reichstag épületét bebugyolálta, s rajta a fényes óriás-lepedőt össze is kötözte. Mással sem volt tele a média, mint a tény méltatásával, elemzésével, megfontolásokkal. Új kor küszöbéről, a művészet sajátos és újabb térhódításáról, szimbólumokról beszéltek, miközben a szél bele-belekapott az óriás-bugyorba, s csattogva keresett új utat magának. Azóta megismételte másutt is a "művész" a produkciót. Sokba került, (ezért) nagy felhajtást kapott.  Csodálattal néztem a soproni Domonkos Templom körül
júliusban emelkedő állványerdőt, mely először csak a tetőt, majd
rövid
időn belül a tornyokat, azok tetejét is elérte. Kicsit irigykedtem az
építőkre, akik fantasztikus ügyességgel, gyorsasággal és biztonsággal
húzták fel naponta az újabb emeleteket, miközben bizony nem egy
"eredménytelen" szélroham kísérte az akciót. Aztán elérték a
legmagasabb pontokat és az állványerdő köré egy nagyon is praktikus,
fehér védőháló került, feszesen rögzítve, az arra járók biztonságát
garantálva. Néhány ismerősöm már a fényképezés nagy lehetőségéről
álmodik. Én félnék a magasban. Irigyük leszek, ha sikerül nekik, (s
koldulok tőlük képeket, mert ilyet sokáig nem lehet készíteni.)
S most ott áll az épület, mint egy fehér, dobozba takart ékszer. Legalább annyi esztétikai pluszt nyújt az arra járóknak, mint az emlékezetes lepedős kísérletek, s közben arra gondolok, hogy alatta valami átalakul, szebb lesz. Ha egyszer lekerül a borítás, mely most egységben tartja a látványt, alóla a megújult épület eredeti szépsége ragyog ránk. Azon merengek, hogy változtatott-e a Reichstagon a bugyola, és arra gondolok, hány épületet kellene nagyon szorosan betakarni, hogy alatta valami egészen új kezdődjön. Nem bántó, nem csontvázszerű - mégegyszer mondom - esztétikailag többet jelent a soproni fehér takaró, mert egy megújulás kísérőjelensége, nem önmagáért van. Szolgál. S lehet-e több a művészet feladata, mint eltakarni, ami omladozó, ami nem szépséget áraszt, és szolgálni minden eszközzel, még ezzel a védőruhával is a megújulás folyamatát, mely majd egy új épület leleplezésével, egy érték állag-óvásával fejeződik be. - DI - Fotó: té |