|
Nekünk marad a remény...
Soproni Füzetek '99 - Művészeti antológia
Nekünk marad a remény...
Soproni Füzetek '99 - Művészeti antológia
A Soproni Képzőművészeti Társaság Adventi tárlatnyitója
szolgáltatta az alkalmat Sarkady Sándor
költő-műfordítónak arra, hogy a nagyközönségnek átadja a Soproni
Füzetek legújabb, 1999. évi számát. A művészeti
antológia kiadásának eddigi történetéről, indítékairól kérdeztem a
főszerkesztőt, Sarkady Sándor író-műfordítót.
- A Soproni Füzetek 21 éve élő periodika. Indításának gondolata
a város szabad királyi várossá való nyilvánítása 700.
évfordulójának alkalmával merült fel. Az akkori városvezetők
segítségével, több mint 30 esztendő után sikerült létrehozni a
Soproni Írók Antológiáját. A Soproni Írók Antológiájában három
nemzedék mutatkozhatott be egyszerre, a régi
frankenburgisták, az induló derékhad és az egészen fiatalok, a Soproni
Művészeti Kollégium tagjai. Az antológiának annyira
kedvező országos visszhangja volt, hogy ezt követően megengedték, hogy
kétévenként, majd később évente a város és
környéke, valamint az ország közvéleménye előtt a soproni írók ilyen
módon
mutatkozzanak meg.
- Kik azok az alkotók, akiknek műveivel az olvasó a Soproni
Füzetekben találkozik?
A Soproni Írók Antológiája után elinduló Soproni Füzetek -
egyébként csak nevében füzetek, mert ez egy 300-400 oldalas
antológia - amely már régóta nem csak helyi folyóiratnak számít,
hiszen országos nevű költők - részint innen elszármazottak,
részint a várossal szimpatizálók - tisztelik meg ezt a kiadványt
állandó részvételükkel.
- Tartalmilag milyen az antológia felépítése?
Az évek folyamán kialakult egy bizonyos rovatrendszere a
periodikának. Van egy Soproni Kaleidoszkóp - kezdő fejezet -
amely mint a kaleidoszkóp villódzó képei, Sopron legérdekesebb
kulturális vonatkozásairól ad számot, részint az itt élő, részint
a vendégként ide érkező szemével. Ennek a kaleidoszkópnak most már 10
éve állandó folytatásokban visszatérő darabja
Becht Rezső A bűvös henger önéletrajzi "nagyismétlése". Nem régen
leplezték le Becht Rezső emléktábláját. Két év múlva -
Becht Rezső születésének 100. évfordulóján - az lenne az igazán méltó
emlék, ha ezt a remek életrajzi regényt kiadná a város,
erre ígéretünk is van.
Versek, műfordítások, novellák, tanulmányok, dokumentum-értékű
írások szerepelnek a lapban, és mellettük minden évben
lehetőséget ad a kiadvány a városban élő képzőművészek festményeinek,
szobrainak, képeinek, érmeinek, fotóinak
bemutatására. Sajnos, nem hiányzik soha a megemlékezés rovat sem ebből
a kiadványból. Amikor az élet szomorú rendje
szerint egy-egy művésztársunk elhagy bennünket, mindig hűségesen
megemlékezünk róla. Az idén Jánossy György kétszeres
Ybl-díjas soproni kötődésű építészt búcsúztatta Kubinszky Mihály, és
búcsút vettünk Timár Antaltól, a váratlanul eltávozott
kiváló grafikus-művésztől is.
- Íróként és szerkesztőként mit kíván a soproni kultúra, a
Soproni Füzetek számára?
A kultúrának még nagyobb megbecsülést és anyagi támogatást
szeretnék, mert ebben a piac-szellemű világban az egyik
legértékesebb árunak, a szelleminek van egyre kevesebb becsülete.
Szeretnék kitűnő írókat, tehetséges képzőművészeket és
derék, nemes gondolkodású szponzorokat, akik segítsége a jövőben
nélkülözhetetlen az anyagi akadályok leküzdésében.
A Soproni Füzetek számára azt kívánom, hogy olvasóközönsége
megsokszorozódjon, hiszen az önmagában hordozott értéken
túl minden antológia annyit ér, ahányan azt elolvassák.
Bősze Balázs felelős kiadóval arról beszélgetünk, hogy
milyen példányszámban jelenik meg a periodika, kikhez és
hogyan jut el?
- A Soproni Füzetek 500 példányban jelenik meg. Az antológia 21 év
óta állandó anyagi nehézségekkel küszködött, az idén
először értük el, hogy az önkormányzat költségvetésében a kiadvány
támogatása is szerepeljen. Így legalább a
nyomdaköltségekre megvolt az anyagi fedezet. Előző években olyan is
volt, hogy teljesen a szponzorok pénzéből kellett a
kiadványt megjelentetni.
A Soproni Füzetek összefogja - egy évkönyv erejéig - a soproni és
a Sopronból elszármazott, irodalommal, képzőművészettel
foglalkozókat, ugyanakkor kulturális rovatában a város reprezentáns
kulturális eseményeinek bemutatására is helyet ad: közli
kiállításmegnyitók, műkritikák szövegeit.
Sopronban könyvesboltok árusítják, valamint a Kulturális
Egyesületek és
Baráti Körök Szövetsége is terjeszti.
- A felelős kiadó számára ez a rengeteg fáradsággal,
vesződséggel járó munka nem túl jó üzlet. Miért csinálja?
- Számomra ez annyira természetes, hogy ezt a kérdést meg sem
tudom válaszolni. Talán azért, mert magam is írok, és minden
más rokon művészettel, művésszel az ember testvérnek érzi magát.
Az ember csinálja, mert úgy érzi, hogy ez a dolga, ezt valakinek
csinálni kell. Nem múlhat el egy évtized, egy évszázad sem úgy,
hogy ilyen nemes alkotásokat - képeket, irodalmi műveket - valaki meg
nem örökít. Nekünk marad a remény, hogy száz év
múlva egy filosz majd a kezébe véve, leporolgatva ezeket, a
könyvtárban belőlük szép szakdolgozatot ír, talán még közlésre is
szánja, mint maradandó értékeket Sopron múltjából.
Kép és szöveg: Tóth
Éva
|