CyberPress.Sopron

(http://www.cyberpress.hu/)

Rovat: Lélektől lélekig

1999. december 24., péntek 00:00


túl okosak vagyunk vagy hiába is olvasnánk

Az evangélium világa 1999.12.25.

túl okosak vagyunk vagy hiába is olvasnánk
Az evangélium világa 1999.12.25.
Zenei melléklettel

Grafika: D. Hoffer E.


Jn 1.1-18 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van..

Krisztus után már az első század végefelé járunk. Az apostolok - az egy János kivételével - mind meghaltak. Maguk után hagyták a három egybehangzó, áttekintő (szinoptikus) evangéliumot és az apostoli levelek többségét, melyek kézről kézre, közösségről közösségre járnak a birodalom központjába is eljutott egyházban. Már túl vagyunk az első nagy keresztényüldözésen, már biztos, hogy Krisztus újra-eljövetele nem az első keresztény emberöltőben következik be. Megjelentek már az első eretnekségek, a másképpen gondolók csoportjai, akik az apostoli közvetítéssel továbbadott tanítást eltérően fogalmazzák. János tanítványai közül is némelyek az ismert tényeknek hátat fordítva interpretálják a Keresztelő szerepét. Vannak, akik a megismerés tudás-mivoltát hangsúlyozzák, vannak, akik pl. kizártnak tartják, hogy Jézus hús-vér ember is volt.

Óriási kavalkád, és mindössze egy szilárd pont található valamilyen szigeten, a száműzetésben élő, már agg János apostol, a "szeretett tanítvány", aki ebben a környezetben kezdi el írni a negyedik evangéliumot. Persze nem így nevezte, csupán a megtörtént dolgokra való rálátás birtokában, az ismeretek meghamisítása ellen, mintegy szellemi összegzésként írja meg a Názáreti történetét, szellemi hagyatékát, hogy várhatóan közeli halálával ne tűnjön el az utolsó szemtanú anélkül, hogy ismereteit át ne adná.

A bevezetéssel kezdi. Honnan is kezdődjék a történet? Mind előbbre és előbbre megy az időben. Már az Ószövetség idejében jár, és még mindig nem érzi teljesnek a kezdet biztonságát. És megírja a csodálatos verset-himnuszt, melyben a zsidó és görög műveltségű olvasó egyaránt felismerheti a Logos, az Ige mögött a második Isteni Személyt és azonosíthatja a tanúságtétel alapján is Jézussal.

Mint minden filozófiai szöveg, ez is nehéz. Teljességében utánozhatatlan és ugyanakkor egész. A kérdés ezután csupán az, hogyan lehetne teljessé tenni a szöveg ismeretét, melynek értékét hamar felismeri az egyház.
A szentmise rendjének kialakításakor a szertartás végén találnak neki helyet. Akik még a latin liturgián nevelkedtünk, emlékszünk arra, amikor a pap a mise végén az oltár bal oldalához vonult és ott egy állított keretből olvasta vagy fejből mondta az "utolsó evangéliumot", a János evangélium prológusát. Minden nap citálta, és mi, akik ministráltunk, már ugyancsak kívülről tudtuk a szöveget:"In principio erat Verbum, et Verbum erat apud Deum..." És a mondatnál, miszerint az "Ige testté lett"- szószerinti fordításban a Logosz hússá lett, le nem tagadható anyagi mivolttá -, (nemcsak Karácsonykor) - térdet hajtottunk.
Mára megmaradt az az évi 2-3 alkalom (pl. Karácsonykor és Szilveszterkor), amikor közösen hallgatjuk ezt a szakaszt.
Ilyenkor azon gondolkodom, hogy már ennyivel okosabb lett a világ vagy ennyire nincs szükség az "utolsó evangéliumra"? Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg hiába olvasnák, úgysem értenék?

- DI -