|
"Ne féljetek!"
Az evangélium világa 1999.08.06.
"Ne féljetek!"
Az evangélium világa
1999.08.06.
08.06.
Mt 17.1–
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét,
Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett,
hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és
beszélgettek vele.
Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod,
csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig
Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a
felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem
telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak,
s igen megrémültek.
Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne
féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak
egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne
szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a
halálból!”
Kinek "szólt" a magas (Tabor) hegyi jelenet?
Krisztusnak mindenképpen, akinek láthatóan "nem idegen" ez a fajta
kapcsolat, de a tanítványoknak – és így mindannyiunknak is – , akik
olvassuk az evangéliumot. A színeváltozás a valóság egységének az
ünnepe. Sokan és sokféle meggondolás, filozófiai irányzat alapján
próbálták különválasztani a világ valóságát élesen egy
természetfeletti valóság létezésétől, azt megmásítva vagy egyszerűen
letagadva.
"Ne féljetek!" Ne féljetek a valóság teljességétől, amihez
hozzátartozik mindaz és még sokkal több, mint amit a kiválasztott
tanítványok láttak, hallottak. Amikor a rendszerváltozás után az
újonnan megjelenő szerzetesrendeket be szerettük volna mutatni, nem
találtunk megfelelőbb címet, mint "Aszketika és misztika az ...
szerzetesrendben". Ugyanis minden rend nélkülözhetetlen része a
valóság teljes megélése, az aszketika és a misztika, az emberi reakció
és Isten felelete. De miért ne tartozna hozzá ez minden hívő életéhez?
Az evangéliumi jelenet is csak azoknak használ, akik hisznek.
"Alkalmazkodik" a választott néphez, annak tapasztalatához, a kiemelt
magaslaton történő megjelenésben és a szereplőkben. Mindkettővel jelzi
az Ó–. és Újszövetség folyamatának egységét.A történés pedig a földiek
és égiek egységére utal.
Nem vagyunk egyedül.
Talán mindannyiunk életében van Tabor hegyi pillanat, amikor
megijedünk a nyilvánvaló létezőtől, akinek megjelenése "a hegyen" a
lét kiemelkedő pillanatában és nemcsak földrajzi megfelelőjében,
számunkra valamilyen módon nem elviselhető. Mégis minden tanítványnak,
– akik bizonyos helyzetekben szószátyárok vagyunk, máskor pedig félünk
–, szól a felejthetetlen jelenetben a jézusi bíztatás:"Keljetek fel,
ne féljetek!"
- DI -
|